Minimyst és Carbonfools, Barba Negra Track, 2015.05.02

Bár a naptár nem ezt mondja, de a gyakorlatban nagyon sok területen a május a nyár hivatalos kezdete. Ekkor nyílnak a strandok, ekkorra általában leengedik a teniszpályákat télen burkoló sátrakat és kinyitnak a csónakházak is. Kiássák az avarból az erdei kisvasutak sínpárjait és a kempingek sátorhelyeit, a tóba kerülnek a balatoni strandlépcsők...

Valamint, nem utolsó sorban, nyílnak a szabadtéri koncerthelyszínek is. Ezen a hétvégén kezdte meg a szezont többek között a Barba Negra Track is, a Rákóczi (volt Lágymányosi) híd budai hídfőjénél. 

A szombat estén két csapat lépett fel, a mindenki által ismert Carbonfools és előzenekarként a még kevésbé ismert Minimyst. Ez a poszt most épp ezért inkább az utóbbiról szólna.

A Minimyst eredetileg nem is egy együttes neve, hanem az egész produkciót létrehozó, 2014-ben egy 6 számos EP-vel megjelenő Mészáros István művészneve. Ez még javarészt István munkája volt, azonban szükség lett egy színpadi produkcióra is, így jött létre a jelenlegi csapat, és persze Minimyst lett az együttes neve is. A márciusban bemutatott Hard Water albumot már közösen készítették. Ennek számait halhattuk ezen a koncerten. A dalok amolyan 'downpop' jellegűek, angol nyelvű, szöveg centrikus szerzemények, ráadásul mondanivalójukban szervesen összekapcsolódnak, élethelyzeteket: szerelmeket, barátságokat, szakításokat mesélnek el.

Az alapesetben 5 tagú csapat időnként kiegészül néhány hölggyel, léptek fel együtt Manoya-val és Jónás Verával is, a tegnapi koncerten Vanyuscsák Bernadett állt hatodikként a színpadra.

A bevezetőben említett nyárkezdet délelőtt még eléggé kétesélyesnek tűnt, ugyanis esett az eső, és olyan nagyon meleg sem volt. Kérdeztem is a zenekar basszusgitárosát, Pétert, hogy lesz-e koncert esőben is?  Azt mondta, eláll addigra, és igaza lett. Hat óra körül, a csapat beállása már a színpad mögött lefelé tartó nap fényében kezdődött. Túl meleg persze nem volt, de szezonindítónak teljesen alkalmas időjárás lett. (Na jó. A ruhatárt nézve azért eszembe jutott, hogy kivételesen nem lehetne-e a beadás helyett kölcsönözni onnan egy kabátot...) Én ugye az utóbbi időben csak klubok sötét koncerttermeiben jártam, azokhoz képest a szabadtéri Barba Negra Track egészen más világ, hihetetlen világos, szellős, tágas, a háttérben nyújtózkodó hídpillérek és a másik oldalon magasodó Infoparkbeli irodaházak egész érdekes, nagyvárosias hangulatot adnak a helynek, és bár a Duna nem látszik, valahogy azt is érezni lehet. 

Szóval, a beállás elég gyorsan sikerült, a színpad mérete itt persze egész más mint a klubokban megszokott, szerintem jártam akkora klubkoncert termekben, amelyek kompletten, nézőterestül elférnének a Track színpadán.

A koncert kezdete előtt félórával még nem lehetett látni, hogy lesz-e közönség egyáltalán, bár azért sejthető volt, hogy a fő produkció, a Carbonfools koncertjére összesereglik a nép. A Minimyst végül valamivel hét után kezdett, ekkor még világos volt. A színpad előtt volt néhány sornyi néző (ez persze az eltérő arányok miatt azt is jelenti, ugyanennyi ember dugig töltött volna egy kis klubot...) de sokan inkább a pultoktól és az asztalok mellől nézelődtek. A koncert közben, és főképp az utolsó néhány dal alatt aztán egyre többen indultak meg a színpad felé. Az biztos, hogy a megjelent közönség a Carbonfools rajongóiból állt, de az is valószínű, hogy akik most találkoztak először a Minimyst zenéjével, azok sem csak egy 'túlélendő' előzenekarként hallgatták, volt taps a számok végén, és ahogy a koncert után odafüleltem néhány beszélgetésbe, sokuknál felkerült az érdekes zenekarokat tartalmazó képzeletbeli listára ez a csapat is.

Bevallom, én sem igen ismertem a Minimyst zenéjét. A lemezbemutató koncertjükre nem tudtam elmenni, és pár dalba ugyan belehallgattam azóta, de odafigyelve még nem hallgattam meg a számokat. Márpedig ezek a dalok épp az odafigyelősek közé tartoznak. Ráadásul jók is! A dalok összetartozása folyamatosan érezhető, de ez nem jelenti azt, hogy egyformák lennének. Hangszerelésben, tempóban, talán még stílusban is van eltérés köztük, mégis azt gondolom, jellegzetesek és épp az a fajta soundot képviselik, ami némi hallgatás után már akár néhány taktusból, vagy odaszűrődő zenefoszlányból felismerhetővé teszi a zenekart. Nem mellékes, hogy ezeknek a daloknak kifejezetten jót tesz a színpad, különösen ez a már említett szellős, nagyvárosias körítés. A zenészek jók, Bernadettre pedig érdemes lesz odafigyelni még a későbbiekben, mert bár érzésem szerint ezekben a dalokban nem volt annyira kiemelt szerepe a női vokálnak, ennek ellenére nagyon is sokat tett hozzájuk Bernadett hangja.

Mindenképp ajánlott, ebben a hónapban (22.-én) fellép a csapat a Gozsdu Manó klubban is, és bár ott messze nincs akkora tér, mint itt volt, cserébe viszont ott lesz a klubszínpadok közvetlensége, akár beszélgethettek az előadókkal is, szóval mindenképp érdemes lesz elmenni és meghallgatni.

A második fellépő volt a Carbonfools. Mire ők kezdtek, rendesen összejött a közönség. A csapat profi, nem véletlenül lettek ilyen ismertek és kedveltek. Igazából nem is nagyon emelnék ki a koncertről semmit, tempós, profi produkció volt, és a színpad oldaláról figyelve úgy tűnt, a zenekar csöppet sem fáradt és fásult, jókedvű, élő produkciót nyomtak, felszabadultan, amolyan igazi fesztiválos hangulatban. A közönség persze vevő volt minden rezdülésükre, szóval ez egy tényleg jól sikerült este volt.

A koncert után gyalog bandukoltam át a hídon Pestre, a fülemben persze még a hallott dalok. Varázslatos volt az egész, sötétkék ég, a háttérben a Track fényei, szemben a színház és a Müpa, oldalt a kivilágított város a hidakkal...

Az élet szép. 

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!