REBOOT! Egy előbb elköltözött, majd teljesen abbamaradt koncertblog újraindul. Vagy ki tudja...

EDI

2015/06/06. - írta: Gyökösi Attila

Edi és Kolos búcsúkoncert, Endzone, 2015.06.05

Ez a poszt nem könnyen született... Igazából ahhoz, hogy pontosan meg tudjam fogalmazni, mit is éreztem ezen az estén, előbb elég sok mindent meg kéne írjak a zenei ízlésemről, meg úgy általában arról, amit a zenéről gondolok. Viszont - miután beszélni azért tudok - ez önmagában is megtöltené a posztot. Márpedig ez mégsem rólam kéne szóljon. Hmm. Valahogy mégiscsak nekikezdek, lesz ami lesz...

edi1_1.jpg

Szóval, az este előadóját néhány hete 'fedeztem fel', összefutottunk a GMK-ban egy koncert nézőterén, aztán bejelölt a facebookon, én meg persze gyorsan meghallgattam pár dalát. És bizony tetszett.

És most jön a magyarázat: Jómagam nagyon széles körű zenei ízléssel rendelkezem, egy, mondjuk autóba készült válogatáson akár 80 évet és végtelen stíluskavalkádot átfogó dalok szoktak összekerülni. De azért persze vannak igazán kedvelt dalok, pontosabban esetemben ez inkább egy korszak az akkor divatos zenékkel. Ez pedig mondjuk a háború előtti amerikai mulatók zenei világa, a jazz és a swing kialakulása és térnyerése, és legfőképpen az akkori női énekesnők stílusa és hangja. Fontos, hogy ez inkább egy előadói stílust jelent esetemben, tehát maga a dal lehet akár egy egész friss sláger ilyen jellegű átirata is. Jó néhány olyan amerikai énekesnő van, aki a jazznek ezt a fajtáját énekli, hallgatom és vadászom is őket folyton. Itthon is van persze jó pár jazz-t éneklő nőszemély, de valahogy ezt a zenei világot még nem találtam meg itthoni előadók esetében, inkább csak az albumok egy-egy dala, ami visszaadja ezt az érzést.

No. Ehhez képest tegnap, Edi koncertjén az első szám rögtön elröpített ebbe a világba, aztán a második, meg a harmadik, meg a tizedik is. Még mindig nem tértem magamhoz, tényleg van egy olyan érzésem, hogy megtaláltam amit mindig is kerestem... Döbbenet. Az egész Edi jelenség egy csoda, fiatal, helyes, igazi élő gesztusokkal, humorral, tökéletes a kapcsolattartás a közönséggel, és ráadásul mezítláb énekel! (a' la Joss Stone...) Ráadásul Edi repertoárja ennél jóval szélesebb, de erre majd még visszatérek.

A koncert apropója az volt, hogy a gitáros-énekes duóból a gitáros Kolos megélhetési kivándorló lesz, így az itthoni közös fellépéseknek vége szakad. Összehívták hát a barátokat, hogy adjanak egy utolsó koncertet, amolyan jam session jelleggel, szabadon, kötetlenül, vidáman. (És mezítláb.)  A koncert helye az Endzone volt a Dohány utcában, a bulinegyed szélén. Ez igazából egy sportkocsma, amerikai focira kihegyezve, de van színpad, és egész korrekt koncerthelyszín, eltekintve attól, hogy a hangtechnika inkább egy házibuli kelléktárát idézi fel. A koncert este nyolcra lett meghirdetve, de fél kilenckor még alig voltak páran. Később lassan azért elkezdtek gyűlni a nézők. Kilenc után pedig elkezdett énekelni Edi, és onnantól én nem is igen figyeltem másra... Az első dalok a gitáros-énekes duó felállásban szólaltak meg, majd néhány dalonként, egyenként álltak fel a színpadra a zenészek, lett cajon, basszusgitár, harmonika. Mindenféle összeállításban, tényleg kicsit jam session szerű előadásban. De mindez csak a körítés, mert hiszen középen ott énekelt Edi.

edi2.jpg

Fontos, hogy az említett 'rácsodálkozást' és az első döbbenetet még a duóban, valóban egy szál akusztikus gitár kíséretével előadott dalai okozták. Tehát ezt az általam oly régen keresett hangzást mindenféle bigband, meg fúvósok, meg dob, meg zongora nélkül, valóban pusztán énekkel érte el. Hihetetlen!   

A youtube teli van Edi és Kolos felvételekkel, ezek azonban szinte kizárólag amolyan egykamerás, élő előadásokon készült felvételek, csapnivaló hanggal. Így sajnos messze nem hozzák és nem adják vissza azt az érzést, amit élőben tapasztaltam. A Soundcloud-on viszont szerencsére van elég sok felvétel tőlük. És még nincs vége, a projekt ugyanis Kolos kiválásával nem szűnik meg, az este meg is ismertük az új gitárost (Tyukász Botond), aki igazán ígéretesnek tűnik.

edi3_1.jpg

Mint írtam, Edi repertoárja nagyon széles, a feldolgozásokon kívül sok saját szerzeménnyel is rendelkezik. Ezek teljesen más jellegű dalok, mint amiről fentebb szóltam, ugyanakkor valahogy mégis bennük van az az érzés, amiről beszéltem... Az új felállás első koncertje június 20.-án leend, méghozzá a Tiszavirág Fesztiválon. Aki teheti, mind gyűljék oda, csodában lesz részük.

Hmm. Igazából az a bajom, hogy ezek a sorok a töredékét sem képesek visszaadni annak a csodának, amit a koncerten élhet át az ember. Ez a lány maga a zene (4 éves kora óta énekel) írunk róla/vele majd egy interjúfélét is, rövidesen. Most abba is hagyom inkább ezt a posztot. Hallgassátok és nézzétek inkább Edi-t:

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!   

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://klubkoncert.blog.hu/api/trackback/id/tr797521696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kata G. 2015.06.07. 13:14:16

Juhééé!!! Pár hete a Kazinczy utcában láttam utcán zenélni őket, de rohantam, és nem tudtam kik is ők, és megtudni sem volt időm. Most viszont megvannak. :)

Gyökösi Attila · http://grundstudio.hu 2015.06.07. 13:27:41

@Kata G.: A zeneszerető népet szolgáljuk... :D

Edi Nagy 2015.07.21. 18:38:18

@Kata G.: :) :) Dejóóó ezt olvasni!! Nemsokára játszunk az új zenekarral Szentendrén, meg - és ez a legjobb, mert az egész öttagú zenekar fellép - a Szimpla Kertben szeptember 10-én. :) Itt van mindig infó: www.facebook.com/nagyediproject - várunk szeretettel!!
süti beállítások módosítása