Születésnapi gondolatok

Nagy Edi Project, Szimpla Kert, 2015.11.12

Ediről már írtunk jó párszor itt a blogon. Sőt, az ő fellépéséhez köthető a klubkoncert blog egyetlen fesztiválra történő kiruccanása is, az emlékezetes Tiszavirág fesztivál kapcsán. Tegnap egy régóta várt, kicsit talán újrakezdő, egyben születésnapi koncertje volt a Szimpla színpadán. Itt korábban már lépett fel, kellemes emlékek kötik a helyhez, és készült is a koncertre nagyon, várható volt, hogy jól fog sikerülni.

Így is lett, de ez a poszt nem csak erről a koncertről szólna, mert a koncert kapcsán több mindent átgondoltam. Ediről tudni lehet, hogy a feldolgozásokból és mások szerzeményeiből álló repertoárról folyamatosan áll át a saját szerzeményei előadására. A tegnap elhangzott dalok is jórészt ilyenek voltak. Ezek a dalok bizony személyes jellegűek, jól érezni belőlük, hogy írásukkor milyen hangulatban volt szerzőjük. Éppen kicsit keserűbben nézte a világot, vagy optimistább, bizakodóbb hangulatban születtek. Az előadásmódjuk pedig nagyon Edi-s. És ez nagyon jó, de mielőtt erről beszélnék, előbb még egy kis kitérőt teszek:

Itt a blogon volt már pár írás arról, hogy a zene bizony üzlet is, és egy sikeresnek szánt produkció létrehozásakor nem árt egy jó adag üzleti hozzáállás. Én meglehetősen magamévá tettem ezt a gondolatot, beszélgettem erről rengeteg zenésszel, köztük Edivel is már korábban. Pár dologban egyetértettünk, de sokban nem. Mostanra viszont valami megváltozott bennem. A most hétfői Minimyst koncert után meghallgatva Edi tegnapi koncertjét gondolkoztam el ezen. Nagy a kontraszt a kettő között, nem csak zenében, hanem - és főképp - a produkciók létrejöttében, a mögöttük álló, azokat létrehozó filozófia tekintetében is. Ennek kapcsán töprengtem el azon, hogy talán mégsem az üzleti hozzáállás a döntő és a fontos. A zene művészet, alkotás, önmegvalósítás, szenvedély. És lehet, hogy ahhoz, hogy pénzt lehessen kapni érte, kell az üzleti megközelítés, de egyáltalán nem biztos, hogy szabad hagyni, hogy ez legyen a döntő. Nyilván lehet találni valami középutat, de az nem helyes, amit mostanában több zenekarnál is tapasztaltam, hogy az üzleti gondolkodás abszolút a művészi fölé kerekedett. Mert nem szerencsés, ha mondjuk a daloknak időre kell születni, mert hajt a kiadó, nem szerencsés, ha a zenekar összetételébe beleszól a menedzser, és végképp nem szerencsés, ha a komplett produkció összeállításakor az üzleti szempontok a döntőek. Láttam már példákat arra, hogy már a zenészek összeszedésekor egy elképzelt színpadi megjelenést vettek alapul, és arra aztán végképp szinte számtalan példát tudok, hogy a dalok írásakor a várható közönség ízlését próbálták előre megbecsülni. Mondhatni, nem szívből születtek a dalok, hanem fejből.

No. Edire mindez nem érvényes. Az ő dalai szívből születnek. És jó hogy így történik. Vélhetően nem lesz világsztár, mert a dalok amiket és ahogy énekel, biztos hogy nem jönnek be mindenkinek. De akinek igen, azoknak nagyon. És talán ez a fontosabb. Nem követem annyira régen Edi munkásságát, talán fél éve írtam róla először, de mégis érzek valami változást benne. Saját hangja lett, nagyon jellegzetes az előadásmódja, és biztos, hogy bármikor és bárhol felismerném ha meghallanék egy Edi szerzeményt. A tegnapi buli igen jó hangulatú volt, a Szimpla koncertrésze szépen meg is telt közönséggel, és ezek jórészt Edi saját közönsége voltak. Nem is kellett noszogatni őket, hogy jöjjenek előre, és a dalok közti taps is igazi, szívből jövő volt. Voltak betévedt vendégek is, és ahogy az elkapott beszédfoszlányokból leszűrtem, ők sem bánták meg, hogy végig hallgathatták a koncertet. 

Ja, el ne felejtsem, ez egy akusztikus koncert volt, bár Edi amúgy is a klasszikus hangszerek (és különösen a nagybőgő!) barátja. A hangjához és a dalok hangulatához nagyon is illik ez a kíséret. Jó volt, és azt gondolom, Edi jó úton halad. Tudható, hogy néha kicsit nehezen alakulnak a dolgai, ahogy tudom, a mostani zenekar összeállítása sem ment zökkenőmentesen. De az eredményt látva megérte a munkát és az esetleges álmatlan éjszakákat. Csak azt mondhatom, figyelni kell Edi facebook oldalát, és elmenni egy koncertjére. Nem garantált, hogy mindenkinek tetszeni fog, de akinek igen, annak nagy kedvence lesz.

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!