Anyuka és énekesnő

Talán a legtöbbünknek van olyan kedvenc, meghatározó zenekara, amelyet még láttunk a színpadon, és bár azóta feloszlottak, dalaikat még mindig játsszák a rádiók, így időről időre eszükbe jutnak. Néha elő is vesszük egy-egy albumukat, megnézzük egy videójukat, és ilyenkor felidéződnek a régi koncertélmények, és az ahhoz az időszakhoz köthető érzéseink. Számomra ilyen zenekar a Jazz+Az csapata. És ahányszor elém kerül egy felvételük, vagy épp az ő közreműködésükkel készült 'Kalózok' című film, mindig eszembe jut, mi lehet a zenekar három énekeslányával? Épp ezért volt külön öröm, hogy pár hónapja sikerült találkoznom Kozma Orsival, aki épp a Minimyst vendégeként lépett fel egy koncerten.

Kicsit később meg is kerestem, hogy volna-e kedve mesélni magáról, a Jazz+Az óta eltelt időről, és arról, hányféle projektben is hallhatjuk-láthatjuk mostanában. Az alábbiakban ez a beszélgetés olvasható:

Az első kérdésem persze az volt, milyen most a Jazz+Az kötelékében eltöltött évek megítélése, hogyan látja most azokat a dalokat?

O: Most sem mondhatok mást, mint bármikor korábban. Az már több mint... hű, az már 15 éve volt, hogy mi elváltunk egymástól. De mind a mai napig, ha találkozunk civilben vagy a színpadon (volt ugye néhány különleges fellépésünk is azóta, például a Gesztivál, vagy az első Oktoberfest) ugyanúgy örülünk egymásnak, - mi hárman lányok különben is nagyon jó barátságban maradtunk - mindannyiunknak hiányzik a csapat, hiszen emberileg, zeneileg, és mindenhogyan nagyon sokat kaptunk ott. Nekünk akkor nagyon nagy kiugrást jelentett, a dalok, a turnék, mind-mind hatalmas élményt adott. Hihetetlen pörgős két év volt, igazából csak miután vége lett, ülepedett le bennünk, mi is volt ez az egész... Időről időre felmerül, hogy talán lehetne folytatás is, de ehhez új dalok is kellenének, úgy volna az igazi. Ki tudja, ez még - ez esetben szó szerint - a jövő zenéje.

K: És hogy sikerült továbblépned? Ezután a zajos siker után nyilván nem volt könnyű megfelelő lehetőségeket találni.

O: Szerencsém volt, nem sokkal később felkérést kaptam a Cotton Club Singers-től. Elég meglepő felkérés volt, nem számítottam rá. De végül hét évig maradtam velük. 2007-ben váltak el útjaink, onnantól a saját projektjeimmel foglalkozom. Ezek közül számomra most a legfontosabb a Kozma Orsi Quartet, ami már nyolcadik éve létezik. Van három lemezünk, a legutóbbi tavaly jelent meg ,Soulprints' címmel.

Most december negyedikén egy különleges koncertre készülünk. A quartet saját dalokat játszik, ami inkább modernebb, vokális jazz. Ez a decemberi Adventi koncert viszont egy swinges este lesz, amit már többen kértek, tehát most engedünk a 'nyomásnak'. Let's swing! a műsor címe, "Ellától Sinatráig", ez talán mindent elmond, de próbáltam kevésbé ismert sztenderdeket is válogatni. Vendégünk is lesz, Szűcs Gabi, akivel duettet is előadunk, és szólóban is hallható lesz.

Van még egy érdekes együttműködésem. Nemrég kezdtünk együtt dolgozni Pálinkás Tamással, aki az Isten háta mögött és a TEJ zenekarok szövegíró énekese. Ez popzene, most ép a stúdiómunkálatok folynak, remélem, előbb-utóbb ezeket is lehet majd hallani.

K: Ennyi?

O: Ja, nem! (nevet) Még van egy. Az Eastwing Group 'világzenei' csapatnak lettem az egyik állandó vendégénekese. Hamarosan megjelenő, új stúdióalbumukon két dalban közreműködöm, de olyan jól tudtunk együtt dolgozni, hogy Kéry Gábor, a zenekar vezetője felkért további közös munkára, így december 12-én a lemezbemutató koncertjükön az A38-on is fellépek.

K: Azt tudni lehet rólad, hogy édesanya lettél, két évesek a lányaid. A gyerekvállalás jelentett némi 'kiesést' a szakmából?

O: No igen, kérdés, ki mennyire lát bele az életembe. 3 hónaposak voltak a lányaim, amikor (két szoptatás között) már elvállaltam egy fellépést. De kétségtelen, hogy igyekeztem folyamatosan velük lenni, fél napnál hosszabb ideig nem voltam távol. Idén májusban volt egy 5 napos angliai turné, ez volt az első alkalom, hogy több napig voltam távol tőlük, nehezen is viseltem. A quartettel dolgoztunk folyamatosan, de a gyerekekhez igazodtunk. Ez jó is volt, a főállásom az anyukaszerep volt, (igazából talán még most is az) szépen fokozatosan sikerült egyre jobban visszatérni az énekesnői szerepkörbe. Most hogy bölcsisek lettek, az a pár óra, amíg egyedül vagyok, sokat segít a gondolataim rendezésében (mondjuk porszívózás vagy főzés közben) mert azért a két gyerek mellett erre nem nagyon jut idő máskor. 

K: Énekelsz a lányaidnak?

O: Persze. De már koncerten is voltak, 'Apa koncerten' és 'Anya koncerten' is.

K: Azt tudom, hogy kapsz elég sok felkérést, vagy akár csak segítséget is kérnek tőled sokan. Mi alapján 'válogatsz'?

O: Egyértelműen a zene számít. Szívesen dolgozom fiatal, kezdő zenészekkel is, ha olyan a zene. Ha tetszik, ha van benne kihívás, ha közel érzem magamhoz, akkor jöhet.

K: Mennyire tartod 'brandnek' magad? Egyáltalán, hogy állsz az ismertséggel?

O: Ez nehéz kérdés. Alapvetően tök naiv vagyok. Számtalan olyan helyzetbe kerülök, amikor nem számítok rá, hogy felismerhetnek. Abszolút civilben, smink nélkül, teljesen általános szituációkban. Néha nagyon zavarba is tudok esni emiatt. Sokszor felismernek, próbálom jól kezelni, de nem mindig sikerül. Pontosan azért, mert én úgy tekintem, hogy a színpadon vagyok énekesnő, civilben ugyanolyan ember, mint bárki más, csak épp nem pék vagy szakács, hanem énekesnő a foglalkozásom.

Hogy brand vagyok-e? Törekszem arra, hogy ha meghallják a nevem, az jelentsen egy bizonyos színvonalat. Van már egy múltam, sok mindent letettem az asztalra, nem könnyű megtartani ezt a szintet, különösen innen tovább építeni magam. Ez nehéz. Mindig jobb dalokat csinálni, egyre jobb produkciókban részt venni nem lehet akármeddig. Eddig sikerült jól alakítani a dolgaim, de figyelek folyamatosan. Szerencsére kontrollnak ott van a férjem is, akinek ki is kérem a véleményét, zenei téren, de ilyen dolgokban is. (Orsi férje Benedek Tamás dobos, aki a Neo és a Minimyst csapatát erősíti, nem mellesleg az ArtistFactory próbatermek és hangstúdió tulajdonosa.)

K: És milyennek látod magad mondjuk 10 vagy 20 év múlva?

O: Az nem egyszerű. Nem is szeretek mostanában ezen gondolkozni. A gyerekeim a legfontosabbak, szeretnék minél tovább velük lenni, például ott lenni az esküvőjükön. Persze énekelni is szeretnék, de nem mindenáron, azt gondolom és remélem, tudni-érezni fogom, amikor már nem leszek igazán színpadra való... Hogy akkor mi lesz, azt még nem tudom, biztos belehalnék, ha teljesen el kéne szakadnom a zenétől. De például tanítani nincs bátorságom, bár kérnek erre folyamatosan, de nem érzem ezt utamnak. Hiszen még én magam is tanulok. A fiatal generáció ráadásul félelmetes, nagyon nagy tehetségekkel van tele a világ, elég csak felnézni a youtube-ra. Ha belegondolok, a jövő néha ijesztő is, hiszen én a zenén kívül nem értek semmihez. Lehet, hogy 20 év múlva otthon fogok ülni és az unokákra vigyázok. Vagy ülök a fa alatt a kertben és olvasni fogok, meg zenét hallgatni, meg filmeket nézni, amikre most nincs időm... (nevet)

Beszélgettünk még sok mindenről, főképp persze a gyerekekről, no, meg arról, hogy két ilyen aktív és sok mindent csináló szülő mellett előfordul-e, hogy épp úgy alakul, aznap este egyikük sem tud otthon maradni a gyerekekkel? Kiderült, bizony néha ez megesik, de szerencsére vannak nagyszülők. Orsi nagyon közlékeny, és ha szabad ezt mondanom, nagyon jó fej interjúalany, akiben az eltelt jó néhány év ellenére nagyon is ott van a Jazz+Az csapatából ismerős fiatal lány. Tapasztalatokban ugyan gazdagodott azóta, és sok téren nagyon is profivá vált, de ugyanakkor ott van benne a kezdők rácsodálkozása, hite, bizalma is a pálya meg az énekesi hivatás iránt.

Én remélem, ez még sokáig így is marad. Jól áll neki, és nekünk is jó, hogy vannak ilyen előadók.

A poszt végére ide teszem a Kozma Orsi Quartet egy dalát, az utolsó album címadó felvételét. A csapat Youtube csatornáján még többet is találni a Soulprints album dalaiból.