Zene a konyhából...

KONYHA, Gozsdu Manó Klub, 2015.december 29.

Ezt a posztot egy barátunk küldte, aki ugyan igen közel áll a zenéhez és a zenészekhez, de az íráshoz saját bevallása szerint már kevésbé. Megjegyzése annyi volt, hogy tekintve a - szerinte - hiányos írói rutinját, az itt következő írást tekintsük inkább egy flashelt összefoglalónak az eseményről.

Következzenek tehát Andrea, (barátainak csak Bobi) szavai:

Koncertkezdés: amiről mindig megírják, hogy nem volt pontos- most is igaz lenne, ha elhangzana, de felesleges ilyen stresszponttal indítani, ezért meg sem említem.

Közönség: elégséges létszámban volt jelen, nagyrészt minősített rajongók, kik jó részét a zenekar valószínűleg név szerint fel tudná sorolni, kisebb részt új érdeklődők, akik most szerzik első tapasztalataikat a zenekarral kapcsolatban, harmadrészt ritkán látott, régi ismerősök.

Hangulat: van az az elcsépelt „házibulis” jelző, ami ide illene, ám illusztrálására inkább azok a sztorik lennének alkalmasak, amik a dalok közt hangzottak el. Mintha TÉNYLEG csak egy házibuliban beszélgetnénk… Ilyen fokú interaktivitás és egymásra figyelés – sőt elhangzott az „egymás szórakoztatása” kifejezés is a színpadról – még a rutinos koncertjárók számára is kevés esetben tapasztalható.

Ajándékok, meglepik: mi, azaz a közönség kaptunk új dalokat, nem is keveset, szám szerint négyet; leporolt régi dalokat, valamint kívánságként bekiabálásra egy plusz számot. A zenekar ismét néhány új és használt fogkefét (aki nem tudja miért ez a fogkefézés, kattintson ide) és sok-sok szeretetet, ölelést a koncert alatt és után (utóbbit főleg után).

Beugrós spontán vendég, aki finom invitálásra a közönség soraiból felpattant bemutatni gitáros virtuozitását: Várkonyi Péter "Kabó", aki Dani régi zenekarának a SzegényAnyámHaLátna csapatnak volt a gitárosa. Most amúgy Luxemburgban él, van kint rendes zenekara, a Fixfire.

Elhangzott dalok: Ahhoz képest, hogy eddig 20 dal „jelent meg hivatalosan” (forrás a csapat weboldala, a konyank.hu), valamint az, hogy szám szerint ennyi is hangzott el a koncerten, komoly matematikai feladványt jelenthet az előbbi pontban tett 4 új dalról szóló kijelentés mellett… A megoldás a cikk végén a setlist felsorolásban található, különös figyelemmel és egy hangulatmorzsányi felidézéssel adózva a nyitó Last Christmas örökzöldnek, ami khm…, bizonyára élt már meg jobb előadást is, de tökéletes időzítés és felütés volta miatt csak pozitív emlékként említhető.

Hangzás: technikai részleteket és arányokat kihagyva panasz nélkül elmondható, hogy úgy tűnik most Matyinak elég a 2 gitár egy koncerten, hiszen az elektroakusztikus torzítójának hangszíne nem egy elismerő összenézésre adott okot a közönségben. A pörgős dalok pörögtek, a lassúak elcsendesítettek, a közönség-kánonok és vokálok továbbra is önállóan szóltak.

Általában nehéz elképzelni, milyen lehet egy koncert az előadók szemszögéből, a Konyha esetében azonban olyan fokú közvetlenség és közösségi jelenlét jellemző – talán a kisebb színtereknek is köszönhetően – hogy ezek a dimenziók szinte megszűnnek létezni. A zenészek egészen hétköznapi halandók szintjén léteznek, mintha tegnap még együtt kávéztunk volna, ma meg szurkolnánk nekik a színpadon. Persze van, aki tényleg ilyen viszonyban van velük, amit itt ki szeretnék fejezni az inkább az, hogy a Petőfi Rádió kedvelt bársonyhangú megszólalója és profi zenésztársai semmilyen ismertséggel járó allűrt és sallangot nem tudtak ezidáig felvenni.

Mindent összevetve aki vette a fáradtságot és ezt a programot választotta az év végi koncertdömpingben ugyan úgy nem csalódott, ahogy a kevésbé tervezetten arra vetődő „Konyha-szüzek” sem tűntek kiábrándultnak.

Végül pedig egy utóélet sztori: A cikk megírása előre nem tervezett spontán felkérés eredménye, ezért annak részletei egyeztetést igényeltek, melynek során Matyi arra a kérdésre, hogy elégedett-e az estével így válaszolt „Hú, én nagyon!!! Közösségi élményként is fergeteges volt, meg zeneiként is! Többen azt hitték, hogy Kabó beugrása előre ki volt találva..” (ezek szerint nem)

Köszönjük az élményt, sokáig megőrizzük és jövünk máskor is!

Zenekar tagjai: Badics Márk – dob; Haller Dániel – basszusgitár; Szepesi Mátyás - ének, gitár

Aki pedig kedvet kapott, annak további ismerkedéshez itt videó, alatta meg némi info:

https://www.facebook.com/konyhank

https://www.instagram.com/konyhank/

https://www.youtube.com/user/Konyhazene

http://www.konyhank.hu/

Ez pedig az elhangzott dalok sorrendben Matyitól:

Akusztikusgitáros-de-torzítós-woodoo blokk:

• 1. Last Christmas (összekötve)
• 2. Cukor, só (összekötve)
• 3. Nemarégi (összekötve)
• 4. Mamaszemét
• 5. Blues /Mit tudtok

Elektromos (hagyományos) blokk:

• 6. Feltörték (összekötve)
• 7. Kisautó
• 8. Vegyétek el
• 9. Leszakad (új)
• 10. Charter (új)
• 11. Trap (új)

Karácsonyi blokk:

• 12. Dupla skorpió
• 13. Tűzd fel (AQ gitár)(új)
• 14. Mindenkinek jobb lesz így (AQ gitár)

Felhúzás:

• 15. Szörnyek
• 16. Leteszem, lerakom
• 17. Kiskifli

Ráadás:

• 18. Lesz majd egyszer
• +Minden jel (AQ gitár)
• illetve 11 és 12 közé bekövetelte a nép a Kitakar-t

A posztban található képet Hegedűs Áginak köszönjük.