Jazzvarázslat

Kozma Orsi Quartet, Opus Jazz Club, 2016.04.07

A jazzről talán mindenkinek van valamilyen véleménye. Ismerni persze már jóval kevesebben ismerik ezt a műfajt. Én sem tartom magam jó, vagy akárcsak kielégítő szintű ismerőjének. Viszont addig már eljutottam, hogy tisztában vagyok a tudatlanságom határaival, pontosabban azzal, hogy milyen hatalmas és szerteágazó zenei világot is jelöl az az egyetlen szó: JAZZ.

Ennek a világnak néhány sűrűbben járt részéről azért vannak kedvenceim, van néhány Blue Note válogatás CD a polcokon, ezeket hallgatom is, de ezek inkább a népszerűbb, könnyebben emészthető dalok. Mindemellett folyamatosan van bennem egyfajta érdeklődés vagy inkább valamiféle mohó igény az ismeretlen területek feltérképezésére és bejárására. Próbálkozom is, és bizony nem egyszer jutottam így el olyan zenékhez, amelyek számomra már túl soknak tűntek, amelyeket nem tudtam megkedvelni, sőt néha igazából megérteni sem.

És akkor jöjjön, ami ennek a bevezetőnek az apropóját szolgáltatta:

Kozma Orsiról írtam már itt a blogon, többször is. Valóban sok mindent csinál, sokféle produkcióban énekel, azonban a mostani időszak számára talán legfontosabb formációja a Kozma Orsi Quartet, ahol a hozzá legközelebb álló stílusban, a számára legkedvesebb dalokat énekelheti. És én, szégyen-gyalázat, de ebben a formációban még nem hallottam. (Voltam ugyan tavaly az adventi koncertjén, de az speciálisabb alkalom volt, az előadók és persze a dalok tekintetében is.) Ideje volt már meghallgatnom ezt a produkciót, ugyanakkor nem tagadom, volt bennem némi félelem is. Mégpedig pont a bevezetőben említett gondolatok miatt. A quartet dalai fent vannak a Youtube-on, és én becsülettel meg is hallgattam párat közülük még korábban. És nem voltam biztos abban, hogy ezek a dalok vajon tényleg nekem szólnak-e... féltem attól, hogy a stílusra és az előadásmódra jellemző elemeket, például némely hangszeres szólókat/variációkat esetleg túlzottnak és túlzónak fogok tartani, hogy nem mindig fogom igazán érteni ezt a fajta zenét. Féltem a jazz-től... De miután adta magát ez az csütörtöki (amúgy a Jazzy Live sorozatba is tartozó) koncert, végül is azt gondoltam, adok egy esélyt magunknak.

És nem bántam meg. Ez egy kifejezetten jó hangulatú este lett, nagyon is jó dalokkal egy nagyon profi módon összerakott helyszínen. Az Opus klubban még nem jártam, bár ez is a BMC épületében található. Arra számítottam persze, - a BMC-t ismerve - hogy technikát illetően biztosan nem lesz minőségi probléma, és ez igazolódott is. (Ez persze talán nem mindenkit érdekel, de én általában egy még ismeretlen helyszínen rögtön azt figyelem mennyire profi elemekből és módon van összerakva a rendszer. Ez sokat elárul arról, az adott helyszín hogyan is viszonyul a zenéhez és a fellépő zenészekhez.) Az Opus egy nagyon ügyesen és igényesen kialakított klub, abszolút korrekt technikai háttérrel. Erről, mármint a klubról, még írunk is valamikor, mert érik már egy sorozat a „hova menjünk vacsorázni, ha közben igényes zenét is hallgatnánk” témában. (Tanult zenészbarátom szerint valamikor a körút minden sarkán voltak ilyen helyek, de az az idő már elmúlt, sajnos.)

Szóval, ott tartottam, hogy a koncert nagyon is jól sikerült. Orsi ezt a csapatot nagyon jó érzékkel rakta össze. A hallott négyes ( Kozma Orsi - ének, Cseke Gábor - zongora, Frey György - basszusgitár, Pusztai Csaba - dob) nagyon jól működött együtt, abszolút egy szinten játszó, egymásra odafigyelő zenészekből álló produkciót hallhattunk. Ha mégis ki kellene emelni valakit, akkor az mindenképp a zongorista, Cseke Gábor lenne. Gyakorlatilag a produkció közben többször is úgy éreztem, hogy két szólista van a csapatban, Orsi és Gábor néha együtt, néha felváltva, de folyamatosan 'kiemelt szerepben' voltak hallhatóak, tényleg valahogy úgy, mintha két szólistája lenne a csapatnak.

A dalok zöme a legutóbbi, Soulprints című albumról szóltak, de voltak más szerzemények is, köztük néhány magyar nyelvű dal, például az ismert „Az eső és én” című Adamis/Somló szerzemény. A közönség abszolút vevő volt mindenre, olyannyira, hogy az első koncertrész közepén Orsi - egy Sting dal feldolgozásával - még meg is tudta énekeltetni a hallgatóságot, ami azért egy elegáns, üldögélős/vacsorázós koncert esetén nem mindennapi. Orsi továbbra is elbűvölő előadó, akiben nagyon is sokféle hang lakik, és aki ezeket nagyon profi módon tudja használni is.

Arra már régen rájöttem, hogy vannak előadók, akiket élőben sokkal jobban kedvelek, mintha mondjuk a Youtube felvételeiket hallgatom. A Kozma Orsi Quartet pont ez a 'kategória'. Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, méghozzá akkor is, ha esetleg pusztán a felvételek alapján nem lesz rögtön bejövős a produkció. Az ő esetükben az élő előadás, a zenészek, a hangszerek, a koncert, és persze Orsi személyisége annyi pluszt ad az élményhez, ami mindenképp megér egy személyes próbát. Kifejezetten jó 'első lépés' lehet azok számára is, akik még csak érdeklődnek ez iránt a zenei stílus iránt.

Ha te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!