REBOOT! Egy előbb elköltözött, majd teljesen abbamaradt koncertblog újraindul. Vagy ki tudja...

Szóljon!

2014/12/09. - írta: Gyökösi Attila

Egy korábbi posztban már említettem, hogy írnék pár szót a klubkoncertek hangosításával kapcsolatban. Gondolhatnók, hogy mi olyan különleges ebben, hiszen itt is csak mikrofonokra, erősítőkre, hangszórókra, no meg egy keverőpultra van szükség, mint bármilyen más koncerten.  És ez még akár igaz is lehet, legalábbis részben. De messze nem teljesen, és épp ez az érdekes része a dolognak.

tech_013_1.jpg

Az itt leírt gondolatok persze nem mind a saját kútfőmből származnak, a klubkoncertek hangosításáról nagyon sok érdekeset tudtam meg a Gozsdu Manó klub (GMK) hangosításáért felelős kollégájától, Kozma Istvántól. (István története, hogy hogyan is talált a szakmájára, és mennyi különböző, hangosítással, hangtechnikával kapcsolatos tapasztalata van már, külön megtöltene néhány posztot, talán még sor is kerül rá.)

Mint tapasztaltam, a GMK-ban a szigorúan vett beállás ritkán több 20-30 percnél egy zenekar esetén. Beállásnak azt a tevékenységet nevezik, amíg a színpadon elhelyezett, bemikrofonozott és bekábelezett hangszerekből felhangzó első hangtól eljutunk az előadásra kész beállított hangzásig. A gyors beállás általában feltételezi, hogy gyakorlott és tapasztalt a hangtechnikus, de sokat számít az is, mennyire profi a zenekar, mennyire tudja elmondani, mit is szeretne. És - mint látni fogjuk - fontos az is, mennyire képesek alkalmazkodni egy kisebb helység kívánalmaihoz.

ttech_047.jpg

Szóval nézzük, miből lehet ’főzni’ egy ilyen koncerten.  A cél ugyebár az, hogy lehetőleg a terem (nézőtér) minden pontján egységes, a zenekar minden hangszerét és énekhangját optimális arányban tartalmazó hangot halljunk. Ráadásul lehetőleg úgy, hogy az adott együttesre jellemző hangszín, keverés valósuljon meg. És ez bizony nem egyszerű.

Adva van először is egy helység, ahol a koncert lesz. Ez ritkán ideális méretű és alaprajzú, a klubok jó része más funkcióra épült épületekben üzemel. A GMK koncertjeit egy, a Gozsdu Udvar 1901 évi építésekor készült, hosszúkás téglafalú pincében tartják. Ez persze a lehetőségekhez méreten ki lett ’bélelve’ a szükséges hangelnyelő anyagokkal.

A klubkoncertek többnyire viszonylag kis helységekben zajlanak, legalábbis egy 150-200 főt befogadó terem bizony nem túl nagy. Ami azt jelenti, hogy bizonyos hangszerek (például egy dob) akár erősítés nélkül is képesek hangjukkal megfelelően betölteni a teret, némelyik saját erősítőládával rendelkező hangszer (jellemzően ilyenek az erősítőt használó elektromos gitárok) még akár túl hangos is lehet, míg mások - például mondjuk egy finomabb, halkabb orgánummal rendelkező énekesnő - viszont komoly erősítést igényelnek.

ttech_042.jpg

A hangosításnál gyakorlatilag szinte mindent mikrofonokkal oldanak meg. Ezekkel veszik körbe a dobos felszerelését, és az énekesektől a fúvósokig majd minden hangot mikrofonokkal továbbítanak. Számomra meglepő volt, hogy a gitárok erősítőinek jelét mikrofonokon keresztül juttatják el a keverőpultba. Korábban azt gondoltam, hogy egy eleve elektronikus jelet nyilván kábelen (vonaljelként), közvetlenül a hangszerből vezetnek tovább. Azonban, mint megtudtam, a gitárosok nem véletlenül választják azt az erősítőt, amit használnak, ennek a hangját, hangszínét, egyedi jellegét szokták/szerették meg, és ez szükséges is ahhoz, hogy a már említett, az adott együttesre jellemző hangzást kapja a közönség. Igen ám, de több gitárerősítő (különösen a klasszikus, elektroncsöves konstrukciók) hangzásának jót tesz, ha megfelelően ki van vezérelve. Ezért némely gitárosok szeretik jól feltekerni a hangerőt - őket nem zavarja, úgyis füldugót használnak. Vagyis rögtön ott vagyunk a már említett problémánál, hogy egy viszonylag kis helység színpadán álló, jó hangosan szóló gitárerősítő bizony már önmagában is hangos, nem hogy erősítésre nincs szükség a teljes hangképben való elhelyezéséhez, de néha még halkítani is kéne rajta. Amire persze nemigen van mód.

A hangtechnikus annyit tehet, hogy a nem elég erős jelekhez (mint a gyenge hangú énekes, vagy egy akusztikus gitár) tartozó potmétereket feljebb tolja, az eleve túl hangos hangszerekét pedig alig mozdítja meg. (Ez rögtön választ ad arra a kérdésemre is, miért van ilyen sok vacak hangminőségű koncertfelvétel a youtube-on. Egyszerűen a keverőpult kimenő jele nem tartalmazza minden hangszer optimális mértékben összekevert hangját, - szemben egy stúdióban található keverő kimenetével -, hanem az adott koncertklub számára, az adott viszonyok között szükséges hangot rakja össze. Csak ott élvezhető és csak akkor.)

De nem csak ez a probléma. A jobb klubokban jó minőségű kábeleket, mikrofonokat és általában jó minőségű elemekből felépített hangrendszert használnak. Ezek pedig a hibákat is jobban kiemelik. Hogy mire gondolok? A fellépők (különösen a kezdőbb, még nem igazán tőkeerős zenekarok) által használt saját elektronikák, gitárerősítők, gitártorzítók, effektpadok bizony sokszor nem kellő minőségűek. A megszokott, otthoni 'próbateremben' elmegy a hangjuk, de egy jó minőségű hangrendszer már kiemeli az esetleges problémákat. Ez lehet akár valamilyen elektronikus zörej vagy búgás, de lehet épp egy kontakthiba által okozott pattogás vagy más zavaró jel is. A zenészek általában ragaszkodnak a megszokott felszerelésükhöz, nem biztos, hogy hallgatnak egy számukra ismeretlen hangtechnikus véleményére, aki pedig adott esetben már több száz vagy akár több ezer rendezvényt csinált végig, tehát pontosan be tudja határolni, mi okozza a gondot.  

aaa.jpg

Ilyenkor szükség lehet a meggyőzés és a bizalomépítés képességére is, hiszen ha valami nem úgy szól ahogy a hallgatók elvárják, akkor az bizony a klub renoméját fogja rontani.  A dolog pikantériája az, hogy ha végre minden összeáll, és tényleg jól szól a koncert, akkor másnap azt mesélik majd a rajongók egymásnak, hogy milyen jól szólt a kedvenc zenekaruk tegnap. Arról, hogy ezt a hangzást ki is hozta össze, nemigen fog szó esni.

A GMK-ban amúgy a pesti hasonló méretű klubok közül az egyik legnívósabb hangosítás található. Ráadásul elég jól fel is készültek, például elegendő kapacitással rendelkeznek akár két teljes dobfelszerelés párhuzamos bemikrofonozásához is. (Igaz, kevés csapat használ két dobfelszerelést, de ez a lehetőség például csökkentheti két egymás után következő fellépő produkciója közötti váltás idejét.) Aki élő koncertre indul, eleve nem egy stúdióban kikevert és masterezett CD hangzására számít. A hangulat és az élőzene varázsa ami ilyenkor inkább fontos. Mindazonáltal jó tudni, hogy vannak klubok, ahol azért a hangosítás és a hangtechnika nem másodlagos, és bár nem úgy szól mint az otthoni felvételünkön megszokhattuk, de egyáltalán nem rosszabbul, egyszerűen csak máshogy…

Érdemes kipróbálni.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://klubkoncert.blog.hu/api/trackback/id/tr466970711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetestveer 2014.12.10. 22:54:44

Hát igen, ilyenek lennének az eszményi körülmények, az ideális feltételek! De ez nem mindig alakul ilyen szuperül. Minden tiszteletem a szakmailag felkészült és a munkáját lelkiismeretesen végző hangtechnikusoknak és hangmérnököknek. De sajnos volt már dolgom ólommal kiöntött fülű, amúgy nagy "megmondó" emberhez is, akire koncertnél segítségért esdeklően kinézve azt tapasztaltuk, hogy kiment a vendégtérbe sörözni, meg beszélgetni. Tragédia tud lenni egy ilyen szitu. Annál a számnál a vokalista lánynak kellett volna szólót énekelnie, kiguvadt a szeme, úgy erőlködött, persze ettől még rosszabb lett az egész. A másik probléma, amikor alapjában véve "vendéglátós" a klub tulaja és ezen nem tud, vagy nem akar túllépni. Hullik szét a technika, rossz a kontroll, meg van foltozva egy bútorlappal a színpad(!) stb... Na azért remélhetőleg egyre kevesebb ilyen hely lesz és talán mostanában emelkedik az élő zene jelentősége kisebb helyeken is. Nézőként és zenészként is szeretem ezeket a budapesti "pince" klubokat, úgyhogy mi mindent elkövetünk ennek érdekében.
A gitárcucc egy külön fejezet, főleg, ha a dobos is hangos akkor nagy szívás tud lenni belőle. Valóban, a tradicionális elektromos gitárhang a 12"-os papírmembránnál végződik, mindez átengedve néhány pirosan izzó elektroncsövön. Ezt lehet szimulálni digitálisan és vonalból játszani, de valahogy a hagyományos technika az igazi. Mindkettőt kipróbáltam, de rendes bulin nem visz rá a lélek a multieffektes cuccra. Mi saját mikrofonokat viszünk erre a célra, nem érhet meglepetés ismeretlen helyen, kimondottan nagy hangerejű hangszerek közeltéri bemikrofonozásához lettek kifejlesztve.
A zenekarok védelmében annyit, hogy több hónap, akár több év munkája tud másfél óra alatt szertefoszlani egy rosszul összehozott színpadi technikával, úgyhogy ilyet senki sem szeret átélni. Még ha a zenészek is a hibásak, az biztos, hogy a próbateremben még minden rendben volt, nem hiszem, hogy ezért hibáztatni egy zenekart teljesen egyértelmű.
Ha érdekel egy két technikai háttér akár technikus oldalról, akár hangszer (főleg gitár) megközelítésből, akkor állok rendelkezésedre, simán összehozunk egy posztra való anyagot.
Ja, még annyit, hogy egy jó technikus mellett, jó motyóval tényleg minden sokkal jobban megy, a zenekar is szárnyakat kap :)

Gyökösi Attila · http://grundstudio.hu 2014.12.11. 00:54:18

@peetestveer: Köszi, sort kerítünk majd rá. Abban pedig igazad van, hogy van több klub, ahol gyalázatos a technika állapota. Igazából ezek csak klubnak álcázott kocsmák. Erről majd jön még poszt, vagyis hogy egy klubtulaj vagy klubvezető miből is keresi a pénzét (nincs nagy meglepetés, az italfogyasztásból, nyilván) és hogy némelyik tulajdonos mégis milyen megfontolásból hajlandó áldozni a megfelelő technikára, miközben a másikuk meg abszolút nem törődik ezzel, szóljon valami, aztán kész... Szóval lesz folytatás, kereslek majd téged is még.
süti beállítások módosítása