Elköltöztünk, újabb írásaink keresd a www.klubkoncert.com portálon!

Ajándék

2016/06/05. - írta: Gyökösi Attila

Minimyst, 10. Belvárosi Fesztivál

A minap elém került egy pár éves Hajós András interjú, amiben többek között kifejtette azt is, hogy tudomásul kell venni, a zene egy ajándék az zenészektől a közönségnek és saját maguknak, hiszen a zenéből megélni gyakorlatilag lehetetlen. Ez jutott eszembe tegnap, amikor a már bőven hagyományosnak számító Belfeszten a Minimyst produkcióját néztem. Ez ugye egy ingyenes rendezvény, tehát eleve egy ajándék a nézőknek, de itt most nem annyira erre gondoltam, hanem magára a produkcióra. A Minimystől írtam már milliószor. Láttam honnan és hová jutottak. A tavalyi Belfeszten is felléptek, és volt alkalmam végiggondolni, mi változott azóta, hova fejlődtek, mit értek el.

min10.png

Bár úgy vélem, nem a tegnapi koncert volt életük legjobbja, - a múltkori A38 koncert például jóval intenzívebb élmény volt - de hozták az elvárhatót, a csapat már eljutott egy olyan szintre, hogy képesek egy megbízható, profinak mondható produkció előadására a körülményektől függetlenül. (Írtam is erről még tavaly.) Az látszik, hogy a frontember Isti - rajta múlik, hogy tudja-e magával húzni a többieket - mennyire felszabadult, mennyire van ott a koncerten, de úgy érzem, ha mondjuk egy ötös skálán értékeljük a csapat produkcióját, akkor ez csak annyiban játszik bele a végeredménybe, hogy a fix 4 érték fölött mennyivel teljesítenek, 5 vagy épp csillagos 5 lesz a végeredmény. A fix 4 már mindenképp megvan. A sokadik koncertlátogatás után meggyőződésem amúgy, hogy ebben nagy szerepe van a csapat két igazi profi zenészének, a dobos Benedek Tamásnak és a gitáros Szabó Bálintnak, akik minden körülmények között hoznak egy szintet, és képesek egyben tartani a produkciót.

A Minimyst igényes, kicsit gondolkodós popzenét játszik. Jót. Az Isti által szerzett dalok hallgathatóak, szerethetőek. (Ez itt is kiderült, a koncert elején az együttes saját rajongói álltak zömében a színpad előtt, de a végére egész jól összegyűlt a nép, és úgy tűnt, bejön nekik amit hallhattak.) A csapat ráadásul a sokat emlegetett marketing területén sem áll rosszul, sokfelé játszottak már, odafigyelnek arra, hogy lehetőleg nívósabb eseményeken, helyszíneken lépjenek fel. Jelennek meg róluk írások itt-ott, vannak videóik a Youtube-on, és az albumaik is megvehetőek, sőt, a kezdetektől áll mögöttük egy kiadó is.

Mégis azt látom, hogy mintha egy picit megrekedtek volna. Tovább kéne lépni, most kellene az következzen, hogy nagyobb rajongótábort építsenek, még nagyobb eseményeken jelenjenek meg. Ami viszont pénzbe kerülne, sok pénzbe. Ennek a lépcsőnek a megugrásához szerintem már mindenképp szükséges volna, hogy az általuk, őrült sok munkával és befektetett energiával, zömében a saját pénzükből létrehozott produkció elkezdjen pénzt termelni. Amit nyilván visszaforgatnának, bár igaz, ha azt mondanák, hogy a végtelen gyakorlásért, és a koncertekkel kapcsolatos munkáért végre valami pénzt is vennének ki a projektből, az sem volna elítélendő.

A lényeg, hogy érzésre épp az a gond, amit a múltkor írtam ebben az írásban, és ami összecseng a Hajós interjúban hallottakkal is. A zene itthon, - szerintem főképp a közönség hiánya miatt - nem képes eltartani magát. Néhány kivétel persze van, néhány populárisabb zenét játszó csapat azért tovább tud lépni, de nincs sok ilyen, és félő hogy az ő sikerük sem lesz tartós, hiszen a tinédzserek ugyan nagyon lelkes és nagyszámú közönséget alkothatnak, de felnőnek hamar, és eközben vélhetően változni fog az ízlésük is. Az utánuk következő generációk viszont már más zenét fognak keresni, mert a világ így működik. A Minimyst esetében talán szóba jöhetne a külföld felé nyitás, biztos hogy lennének sikereik kint, ráadásul eleve angol nyelvű dalaik vannak. De hát ők magyarok, az itteni viszonyoknak megfelelően minden tag civil állásban (de legalábbis több más produkcióban) is dolgozik, nem tudnak hetekre világgá menni, és hát a pénz itt is kérdés, hiszen befektetéssel indulna a dolog, ami nem is biztos hogy megtérül. Nehéz, na. Közönség kéne, olyan közönség, akinek fontos a zene. Aki hajlandó pénzt is áldozni a zenére amit szeret. Nem sokat, de folyamatosan és biztosan.

Amíg ez nem változik, marad az a helyzet, hogy a kedvenc előadóink ajándékkép játszanak nekünk, addig, amíg van honnan és miből ajándékozniuk.

A koncert egyébként jó volt, leginkább a 'kellemes' szóval jellemezhetném. A dalok között voltak az új és a korábbi albumról valóak is. Nekem a korábbi, talán tempósabb dalok jobban bejönnek, de lehet, hogy csak azért, mert ezeket már sokszor hallottam, ismerősek. A csapat legismertebb, 'Birdhouse' című dalát Manoya közreműködésével adta elő Isti, a többi duettben a csapat vokalistája, Vanyuscsák Bernadett volt a partner. A zenészek zenésztek, a közönség közönségelt, és az idő is jó volt. A színpad előtti térség, vagyis a nézőtér egy füves piknik park. Itt a koncert elején még kicsit ritkásan üldögélt a nép, persze ez azért több száz embert jelentett ekkor is, hiszen nagy a tér. Aztán besűrűsödött a tömeg, és szemmel láthatóan tetszett nekik a produkció, dacára, hogy vélhetően már a későbbi előadók koncertjeire jöttek. Egy 70 körüli pár végigtáncolta a produkciót a színpad előtt. Tényleg végig.

Pár kép a koncertről:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://klubkoncert.blog.hu/api/trackback/id/tr388781748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.