Hosszú hétvége

Gozsdu Manó klub, 2015.04.29-05.02.

Meglehetősen hosszú hétvégén vagyunk túl. Szerdától vasárnapig vártuk a kedves vendégeinket, nem kevesebb, mint 9 produkcióval! Szerdán két külföldi fellépő, a Kayo Dot, és a Botanist zenekarok nyitották a színvonalas sort. A műfaji besorolástól, meg a tipikus itt a blogon megszokott élménybeszámolótól most tekintsünk el, van néhány sokkal érdekesebb dolog is. Közel másfél óra késéssel érkezett meg a két zenekar. Semmi aggodalom, semmi idegeskedés kapkodás, egyszerűen lazaság, jófejség, vidámság, örömködés. Ugye milyen furcsa? A szokásos kedvességgel és szeretettel fogadtam a két zenekart, akik meglepően közvetlenül viszonozták a segítőkészségemet. Érdekes megemlíteni, hogy miután megérkeztek, lerakták a cuccot, egy 5 perces "eligazítást" tartottunk mindkét zenekarral, majd egy hangyabolyhoz hasonlító nyüzsgés következett, nem több mint 15 percig. Ennyi idő alatt a zenekarok felpakolták a cuccukat a színpadra, összedugták, kipróbálták, beállították, és átadták nekem a terepet. Alig ötperces mikrofonozás kábelezés után indulhatott a beállás!

Igen, 20 perc volt összesen Kedves Olvasó, ismét van mit tanulni nyugatról... A két zenekar egészen addig nem ment sörözni, cigizni, amíg kész nem volt a beállás! Milyen furcsa ez hazai viszonylatban, ugye? Hazai szokás szerint - tisztelet persze a kivételnek - dobozos sörrel a kézben, köszönés nélkül szokás megérkezni egy klubba. Sajnos. Nagyon nagyon sajnos. A Botanist zenekarban technikailag ami mindenképpen érdekes, hogy egy rock, metál, progresszív groove szekciót, azaz dob-basszus alapot kettő darab, igen, kettő cimbalom díszít a produkcióban, ami mellett tökéletesen hozza a kísérő dallamokat egy harmónium. Na, most hogy elolvastad kétszer, vagy háromszor is, mert nem hittél a szemednek, hidd el, hogy jól látod, cimbalom, harmónium, és rock alapok. Mindez egy amerikai zenekar tolmácsolásában. Ne aggódj, én is csak tátottam a számat, amikor megláttam. A cimbalmokban beépített hangszedő kapott helyet, aminek a jelét gitárerősítőkön keresztül szólaltatták meg a zenészek, én pedig azok hangját hangosítottam, mikrofonokkal. A harmónium két mikrofon által, sztereó mikrofonozási technikával szólalt meg. A dob basszus, harmónium, cimbalom kombinációra ének jött, amolyan pszichedelikus jelleggel, és az egész koncert alatt a háttérben meghúzódva, de annál fontosabb szerepet betöltve, a természet hangjai szólaltak meg (madárcsicsergés), ipod-ról. Az előadás, a zene hűen tükrözte a zenekar nevét. (Botanist)

A Kayo Dot zenekar klasszikus hard rock produkciója hozta a várt minőséget, mindenféle különösebb kulissza titok, vagy technikai érdekesség nélkül. Klasszikus, nyers, megszokott. Rock.

Csütörtökön beindult az igazi fesztivál hangulat. Három zenekar egy este, nagyobb, kisebb produkciók egyaránt. Manökken Proletárz, Hollywoodoo, Szekeres András és zenekara. Erről az estéről külön poszt is megjelent Thoreau kolléga tollából itt a blogon. Azt kell mondanom, hogy nem csak saját magam véleménye, hanem több vendégé is, pultosé, fotósé, újságíróé is, hogy a Manökken Proletárz kezdi kinőni magát az előzenekar szerepből. Remek produkciót mutattak be, és megmondom őszintén, az ő koncertjük szólt a legjobban. Igaz, ebben leginkább annak volt szerepe, hogy náluk volt leghalkabb a színpad. A Hollywoodoo hozta a szokásos formát, profizmust, az énekes különösen nagyon jófej, kedves, és tisztelettudó volt, remekül elbeszélgettem vele az este folyamán. Szekeres Andrist sajnálom, hogy utolsó fellépőként nem kapott akkora néző számot, mint érdemelne. Mit mondhatnék, ez egy ilyen szakma, a közönségért meg kell dolgozni. Az este technikai érdekessége egy hatalmas szervezési baki, vagy véletlen, vagy tévedés, nem tudom minek nevezzem. Ugyanis a 3 zenekarból 2-ben ugyanaz a dobos játszik, akinek saját keverője van, saját fülmonitorja, ének mikrofonja, ezáltal a szokásos cintányér, pergődob cseréken kívűl kicsit több átállást igényel az ő szettje, mint "normál" esetben. Ezt nem sikerült (vagy nem is akarták) figyelembe venni az este sorrendjének kitalálásánál, és nem került a két produkció (Manökken Proletarz, Szekeres András) egymás utánra, ezért szegény dobosnak (és persze nekem is) háromszor kellett fel, majd lepakolni. Dani, a dobos szerencsére nagyon jófej, szorgalmas, és nem is akármilyen dobos, ezért nem okozott különösebb problémát a sok átszerelés.

Pénteken méltó módon ünnepeltünk a munka ünnepén. Azt kell mondanom, hogy a Gozsdu Manó klubban eltöltött 2,5 évem legjobb produkcióját hallgathattam meg, és nagy örömömre szolgált, hogy én keverhettem. A Dessa két hölgy tagból álló r'n'b, hip-hop, rap, soul formáció, amiben Josh, a gitáros, merchandise-os srác is megmutatja, hogy bizony remek zenész. Egy gitár erősítő, egy álló tam, két ének, és némi "szintetikus" forrás alkotja a produkciót. Kemény, jól megkomponált, rendkívül kifinomult, precíz, pontos, tökéletesen megírt zene. Az egész koncert hozta a műfaji jellegeket, érdekességeket. Folyamatosan futkosott a hideg a hátamon, libabőr mindenhol. Egészen egyszerűen jó. Nagyon jó. Gyönyörű ének hangok, fantasztikusan pontosan, precízen előadva a dalokat, a legkisebb hiba vagy tökéletlenség nélkül. Jó, persze, tudom most mit gondolsz. Egy számítógép játszotta zenére rá énekelni nem nagy cucc. Nos, akkor hallgasd meg őket Kedves Olvasó, és megérted, hogy miről beszélek. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a számítógépről szinti alapok jönnek, viszont minden más elektronika és hangszer teljesen élőben szólal meg! Oktapad, zongora, tam, gitár, énekek. Nagyon más nem is kell ebben a műfajban. Legalábbis a Dessa-nak nincs szüksége rá. A zenekar nevét az énekes-rapper-költő hölgyről kapta, aki mellett Aby hozza a zenei alapot, és Josh díszít némi gitározással. Ráadásul nem csak a zene jó. Mindannyian nagyon kedvesek, közvetlenek, érdekes módon megtanulták a nevem, és azon szólítottak, tudtak kérni, és amit kaptak megköszönték. Folyamatos jó hangulat, nevetés, sztorizás, kultúrák találkozása. Joshsal például remekül elbeszélgettem a merch asztalon található kazetták kapcsán arról, hogy nekem bizony van mai napig tökéletesen működő Technics magnóm, ami gyönyörű, és csodásan szól. Még 30 év után is. A lányok is nagyon jófejek, jöttek folyamatosan a "high five" -ok (adj egy ötöst), ment a nevetés. Megtanultuk például azt is, hogy ha viccelni akarsz valakivel, és a "high five"-ját megtréfálni, akkor hogyan kell tartani a kezed, hogy az egy pulykát ábrázoljon, majd a "pacsi" pillanatában hangosan "turkey"-t (pulyka) kiáltva megviccelni a barátod. Rendkívűli a közvetlenségük, a lazaságuk, és mindezt úgy, hogy nem megy a profizmus rovására. A show fantasztikus volt. Dessa lejött a színpadról, pacsizott a közönséggel, együtt énekelt velük, sőt, lekapcsoltatta az összes világítást a pincében, és csak a vendégek mobil telefonjaival kellett világítani egy dal erejéig. Még az én pult világításom sem maradhatott bekapcsolva. A sötét az sötét, nincs vita, itt tökéletesség van. Hihetetlen előadásmód, teljesen hiteles minden, semmi nem tűnik műnek, annak ellenére, hogy nagyon komoly munka látszik a produkcióban. Nagyon jó élmény volt, bárcsak több ilyen produkció jönne hozzánk, és bárcsak már előbb tudomást szereztem volna Dessáról! Hajrá csajok, csak így tovább!

Szombaton egy igazi klasszikus zenekaré volt a főszerep. A Strong Deformity régi motorosokból áll, akik így együtt nyolc éve nem léptek fel, ezért a szombat estének nagy reményekkel estünk neki. Szó szerint. A zenekarral jött hangmérnök, én asszisztáltam a produkcióhoz. Volt itt dob, basszus, két gitár, meg némi elektronika csak úgy díszítés képpen. Először kicsit tartottam a produkciótól, láttam már metál koncertet bőven, sosem lehet tudni hova fajul a dolog, hangzást és hangerőt tekintve. Viktor, a hangmérnök szépen tette a dolgát, csak jókat tudok mondani. A zenekaron viszont meglehetősen érződött a 8 év kihagyás, nem csak a beálláson, de sajnos a koncert közben is. A beállás indokolatlanul hosszú volt, több mint egy óra, és nem Viktoron múlt. Rettentő lassú beállítások, tökölés, fejvakarás, megfejtés a színpadon. Kicsit meglepődtem amikor elhangzott a következő mondat: "ha lehet ne tekergesd el a beállításaimat, hónapokig szenvedtem vele, hogy ezt a hangzást elérjem"-mondta a basszeros a másik zenekar basszus gitárosának. Kérem, itt bajok vannak, ha ez igaz. És volt is, egész koncert alatt folyamatos bassuserősítő megfejtés zajlott. Volt itt hangerő ingadozás, recsegés, kihagyás, minden. Az örökkévalóságnak tűnő beállás végül teljesen jó hangzást eredményezett, sikerült az elektronika, és a dobos keverője közötti kapcsolatot és összerakni, mindkét fülmonitort a színpadon, és a két gitár is helyére került hangerőben, valamint hangszínben is. A koncert jó volt, a közönség élvezte. Technikai baki volt bőven, de nem zavaró, mindenesetre meglehetősen látszott a 8 év szünet. Kijöttek a fiúk a színpadi gyakorlatból. Cserébe viszont nagyon aranyosak voltak. Előre felkészített engem a hangmérnök, hogy elég hisztis a zenekar, nincsenek összeszokva, nem próbáltak eleget, legyek türelmes velük. Oké. Ezzel szemben tökéletes nyugalom és kedvesség fogadott. Nagyon segítőkészek voltak, tudtak köszönni, kérni, és szépen beszélni. Összességében pozitívan értékelem a hétvégét, remek produkciók, és ebben a posztban is volt miről írnom...

A Dessa koncertről felkerült a youtube-ra egy videó, persze nem stúdió minőség, viszont a hangulat jól átjön, főképp a szám végén...

Itt van még egy videó a hölgyektől, ez valóban jól is szól:

Béke, szeretet, várunk titeket a következő hétvégén is.

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!