Blanka és Boti Acoustic Impro, Kék Ló Fashion Pub, 2015.07.05.

Ugyebár a nyár nem a klubkoncertek időszaka, de azért néha lehet csodákba botlani ilyenkor is. Nem is kell hozzá más, csak szerencse. Én például tegnap jártam így a Kazinczy utcai, igencsak különleges kialakítású, általam korábban nem kifejezetten koncerthelyszínként ismert Kék Ló nevezetű helyen. Egy itt rendezett, eleve szolidnak és visszafogottnak meghirdetett koncertre látogattunk el, és mint kiderült, nagyon nem hiába...

Az, hogy Tyukász Botond jól bánik a gitárral (ráadásul többféle gitárral és többféle műfajban) nem újdonság, mint ahogy az sem, hogy meglehetős érzéke van az énekes-gitáros duó műfajához, kívülről nézve legalábbis úgy tűnik, nagyon érzi, hogyan kell követni-figyelni egy énekesnő minden rezdülését. 

A tegnapi duó másik fele viszont számomra abszolút újdonság volt, és rögtön le is nyűgözött. Mayer Blanka ugyanis nagyon-nagyon jó soul énekesnő! Finom, érzékeny, és ha kell érzéki hangja egészen magával ragadó. (Mondjuk elfogult vagyok, egyre valószínűbb, ha csak egyetlen zenei műfajt vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor a soul lenne az.) A produkció az általam nagyon kedvelt, élő, cseppet sem steril előadás volt. Élő emberek zenéltek-énekeltek, érzelmekkel, apró fintorokkal, mosolyokkal, nevetésekkel. Általában is jellemző ez az igazi klubkoncertekre, de ez a műfaj különösen hálás terep a zene ily módon való megközelítéséhez. (Az persze az én 'becsípődésem' hogy véleményem szerint a tökéletesen precíz és profi módon összerakott soul meg jazz koncertek épp azt ölik meg, amiről a zenéjük szólna. Elég megnézni egy tetszőleges Joss Stone koncertet, hogy megértsük, micsoda varázsa van az apró hibáknak...) Nem mintha ez a tegnapi koncert bármilyen szempontból kifogásolható lett volna, sőt. Egy igazán jó gitáros kísért egy valóban lenyűgöző hangú énekesnőt, aki láthatóan nagyon élvezte amit csinál. Igazából mindenkinek ezt kéne hallgatni lefekvés előtt. Meg felkelés után is. Meg napközben.

Tényleg egészen érdekes élmény volt ez az este. Különösen, hogy az első számokat vagy négyen-öten hallgattuk csak. De az ekkor még nyitott kirakat (a Kék Lóban a színpad gyakorlatilag a kirakatban található) előtt elsétáló népek, meg persze a szemben lévő Szimpla közönsége is oda-oda fülelt a kihallatszó dallamokra.

Ami mondjuk érthető is, tekintve, hogy ilyen jellegű csodák hangzottak el:

A dalok persze - a műfajban megszokott módon - angol nyelvű, számomra ismerős daloknak tűntek, de mint kiderült itt semmi nem volt előre kitalálva, ezek bizony improvizált dalok voltak. Ha jól értem, az egész koncert igazából arra alapul, hogy a közönség javasoljon, kérjen dalokat, hangulatokat. Itt most ez kevéssé működött, de ha azokat a dalokat, amelyeket tegnap adtak elő, egy CD-n meg lehetne venni az előadásukban, rögtön vennék egy kartonnal, és alighanem mindenki ezt kapná tőlem karácsonyra. Azon persze lehet bosszankodni, hogy megint milyen kis közönség előtt kellett játszania egy valóban színvonalas produkciónak. Még akkor sincs ez rendben, ha ez amolyan örömzenélés is, és nyilvánvalóan az előadók maguk is élvezik. 

Sajnos, az énektanítással is foglalkozó Blankától túl sok felvétel még nincs a neten, legalábbis én nem találtam, de reméljük youtube oldalán azért gyűlnek majd a dalok. (Bár aki szeret kutakodni, bukkanhat érdekességekre, például a 'Boyzless Voice' női kamaraegyüttesre, amelynek szintén tagja.) Viszont jó hír, hogy aki kíváncsi Blanka hangjára élőben is, az július 9.-én, csütörtökön megteheti. Igaz, ezen a koncerten más fogja kísérni, de az énekhangot ez talán nem befolyásolja...

Volt az estének egy második előadója is. Róla aztán végképp nem tudtunk előzetesen semmit. Az iráni születésű, de Svédországban nevelkedett Zobin egy 12 húros akusztikus gitáron játszik. Játékstílusa meglehetősen egyedi, ugyanis a gitáron dobol is. De minek magyarázzam, amikor meg is lehet nézni ezen a videón:

Voltak azért hagyományosabb számok is a tegnapi repertoárjában, de mindegyik esetében meglehetősen virtuóz és merőben szokatlan játékstílust használt. Be is ugrott közben, hogy míg Tyukász Botond gitárjátékát látva az jut az eszembe, hogy de jó lenne így játszani (persze erre nincs esély, de azért elviekben legalább nem tűnik lehetetlennek), addig Zobin esetében ez eszembe sem jut. Nézem, csodálkozom, de nem gondolom, hogy ezt a stílust így egyáltalán meg lehet tanulni...

De látni-hallani érdekes volt. Zobinnak igen sok felvétele van mindenfelé, érdemes meglesni a Youtube oldalát, vagy a Soundcloud felvételeit.

A Kék Ló pedig érdekes hely valóban, csak ajánlani lehet. Igaz, ez semmiképp sem az a klub, ami a hangtechnikától és a hangminőségről lesz híres, de miután tényleg pici a hely, igazán erősítésre nincs is szükség. A hangulat, az egyedi kialakítás viszont tényleg jópofa, az a fajta hely ahol leülve még órák múltán is találsz apró dizájn elemeket, amelyeket addig nem vettél észre.

Klubkoncertre pedig érdemes járni, mint látjuk akár nyáron, és akár vasárnap is. És ha repülőre ültök, vagy más olyan járműre, ahol fenn áll a lakatlan szigetre vetődés lehetősége, mindenképp vigyetek magatokkal pár soul albumot.