Cinecittà

Manőkken Proletárz és The Bosky, Fészek klub, 2015.09.18

Erről az estéről egy szó jut eszembe folyamatosan: Cinecittà. Akinek ez nem mondana semmit, azoknak elég annyit tudni, hogy ez Olaszország ikonikus filmstúdiója, ahol például a Fellini filmek jó része is készült. És ahol én amúgy sosem jártam. És hogy miért mégis ez ugrik be? Elmesélem.

Az újranyitó Fészek klubba a Manőkken révén keveredtem el. Készült egy rövidesen megjelenő interjú Kerekes Sugárkával, az énekesnőjükkel, és látni akartam, hogyan is zenélnek most, az új dobosukkal. Korábban persze itt még nem jártam. Két fellépő volt meghirdetve az estére, igaz, a szokásosnál jóval későbbi kezdéssel, az első produkció is csak este 10-re volt ígérve. Én viszont szokás szerint korán bent voltam a városban, így a GMK-ban kezdtem. Ahol épp elcsíptem a becuccolást, mert persze ott is koncertekre készültek. Hat után átnéztem a Fészekbe, hogy mégis hogyan is néz ki ez a hely. És mi tagadás, eléggé meglepődtem. Mondjuk úgy, hogy ez bizony egy érdekes képződmény... Az utcáról gyakorlatilag egy lefelé vezető csigalépcsőhöz jut az ember, ami egy meglehetősen kusza folyosórendszerre bukkan ki. Szűk folyosók mindenfelé, az egyik folyosó végén pár kanyar után egy teremre bukkantam, aminek az egyik végében egy bár van egy pulttal, a másik végében meg a színpad, millió hangdobozzal és kábellel. Ez még rendben is volna, az egészben az állapot volt a meglepő. Gyakorlatilag meglehetősen kaotikus összevisszaságot leltem, mintha épp most bontanának le egy teljes felújításra váró komplexumot. Dobozok, ládák, italos rekeszek, székek, vezetékkupacok, elosztók, dolgozó emberek mindenfelé. És az egészhez hozzájött a terem belső kialakítása, a kék falak, a kicsit antik jellegű, vastagon aranyozott, domború díszítések, a műbőr és üveg falburkolatok... Számomra az egész úgy tűnt, mintha egy korábban forgatott szürreális Fellini vagy Antonioni film kicsit már megkopott díszletei között járnánk egy filmváros raktárában.

Az látható volt, hogy itt túl hamar azért nem fog kezdődni semmi, úgyhogy visszaügettem a GMK-ba, ahol még épp elkaptam a beállást a Meztelen Diplomatákkal. Egész ígéretesnek is tűnt, különösen hogy ezen az estén vendégük is volt Prieger Fanni személyében (Anima Sound System), majdnem el is csábultam, de aztán üzent Sug hogy már odaért a Fészekhez, így visszamentem. Eddigre ő is szembesült az állapotokkal, így inkább leültünk egy környékbeli kávézóba, ahol aztán majd egy órát ücsörögtünk, (valójában szundítottunk, némi alváshiányunk volt) várva, hogy jelezzenek telefonon, amikor már érdemes lesz lemenni a Fészekbe és elkezdeni a beállást. Ez végül is valamikor jóval kilenc után történt. Addigra működőképessé varázsolták a pultokat, működtek a sörcsapok is. A terep is jóval rendezettebb volt már, a filmdíszlet miliő ugyan megmaradt, de lehet, hogy épp ez lesz ennek a helynek a varázsa.

A beállás kicsit küzdelmes volt, voltak technikai jelegű gondok, különösen a Bosky frontemberén, Roy-on látszott, hogy nem kifejezetten boldog, folyamatosan próbált minél jobb hangzást kihozni a technikából és a technikusból. Ez végül valamennyire sikerült is, így alig fél 11 felé végre elkezdődött az első fellépő, a Manőkken koncertje.

Ami meglehetősen jó is volt. Mintegy 30 fős közönség előtt indultak, ami kicsit még nőtt is, és voltak köztük lelkes rajongók (tán mindannyian azok voltak) akik egész jó hangulatot csináltak. Magán a csapaton is látszott ez, az első pár dal inkább bemelegítés volt, de aztán belejöttek, Súg elkezdett igazán 'frontemberesen', lelkesen, kicsit 'őrülten' énekelni, egy tényleg jó hangulatú koncert kerekedett.

A közönség persze ismerte a dalokat, ami nyilván jót tesz egy ilyen koncertnek, volt visszajelzés, szóval láthatóan jól érezte magát mindenki. A Manőkken most új dobossal (Fekecs Ákos) lépett fel, aki kívülről nézve/hallgatva teljesen profin végigcsinálta a bulit, meg nem mondtam volna, hogy csak pár napja tanulja az együttes dalait.

A koncert végére persze már majd éjfélre járt az idő. Én meg valami olyan szinten álmos voltam a napok óta halmozódó alváshiánytól, hogy egyszerűen képtelen voltam ott maradni, és meghallgatni a Bosky fellépését, hanem szégyenszemre elmenekültem. Persze a kisföldalatti utolsó járata már elment, ezért végigcaplattam a lezárt Andrássyn, ahol ugye a hétvégi street food és lovasvágta bulikra már javában ácsolták a sátrakat és színpadokat. Meglehetősen szürreális volt az érzés, hogy jóval éjfél után egy hadseregnyi ember fúr, kalapál, targoncázik egy több kilométer hosszú útszakaszon. A Fészek klub 'filmdíszletei' után ez az éjszakai nyüzsgés teljessé tette a filmgyári érzést.

Ez egy ilyen nap volt.

Megjegyzés: bár a Cinecittà-t nem ismerem, de az itthoni filmgyárban dolgoztam valamikor a múlt században még nyári munkán, szóval azért volt személyes alapja is annak, hogy pont ez ugrott be az estéről.

Ha Te is ott voltál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!