Alvin 22

Alvin és a Mókusok, Barba Negra Music Club, 2015.12.12.

Immár az ötödik éve, hogy nyomon követem az Alvin és a Mókusok zenekar téli szülinapozós bulijait, így a 22. sem maradhatott ki. Izgatottan érkeztem a helyszínre, hogy vajon milyen lesz félig „Alvin Crew-ként” részt venni az eseményen, ugyanis a szokásosnál is bennfentesebbre vettem a figurát, kapásból a backstage-be mentem. Alvin maga hozta nekem a sötétkék karszalagot, a vendéglistán felírva ugyan nem szerepeltem, de a jegyárusító úr betelefonált Vikinek (basszusgitáros), aki azonnal igazolta, hogy joggal várok a tiszteletjegyre - no more „how to get into the backstage” - mit el nem ér az ember kitartó rajongással, mi?

No, büszkén lobogtatva minden egyes bemenetnél a karomat, felfedeztem a terepet, hogy hova érdemes állni, honnan jó fotózni.

Az este folyamán két elő zenekar volt Alvinék előtt, az elsőt (New Friend Request) lekéstem, az Insane beállásakor értem be. Lőttem néhány képet a kő kemény metalcore-t játszó bandáról is, egy számukat ismerem, amit szeretek is, több kapcsolatom nincs az együttessel, de láthatóan élvezte a közönség a koncertet, bár eleinte még nem volt túl nagy tömeg. Idővel viszont szépen felteltek a sorok, pláne ahogy közeledett a másodpercmutató a tíz órához. 

Időben kezdtek Alvinék, jó hosszú programmal készültek, volt vagy két órás (meglovasítottam egy setlistet így az alapján próbálom összevakarni az emlékeimet, mert így ám, hogy fotóztam, nem annyira tudtam magára a zenére, a koncertre figyelni. Fárasztó volt ám le fel, kordon mögé be, ki szaladgálni, evickélni a pogóban, de a kék karszalag hatalma minden pénzt megér! Azt mondják, a jó helyekért meg kell dolgozni, nos, a színpadon és a 0. soron túl jobb helyet én még nem fedeztem fel koncerten, de annak bizony ára van! (Bizony meg is lett az ára, ennek a nagy kaszkadőrködésnek, ugyanis másnap le is osztották nekem az ide passzoló viselkedési kártyákat, hogy mit és, hogy nem szabad működni a színpadon - sajna, tény, tudás és tapasztalat hiányában vétettem néhány szakmailag eret vágandó dolgot, de legközelebb jobb lesz, ígérem!)

Élesítettem az újonnan vásárolt, saját fotómasinériámat és 800 kattintásig meg sem álltam. Fotóztam kordon mögül, színpadról, a lehető összes szemszögből, amit fel bírtam fedezni. Nagy örömömre Viki kérte a koncert előtt, hogy küldjem majd el a képeket, remélem, elégedettek lesznek.

A hely csordultig megtelt, biztos, hogy teltház volt. Szokásosan ment a Circle pit, a Tolerancia Földje alatt a Wall Of Death, a szülinaposok köszöntése (négyen is voltak, akik részben az én segítségemmel jutottak fel a színpadra.) Elmaradt viszont a tortázás meg úgymond, maga a szülinap megköszöntése ilyen formában. Sose felejtem el a 20. szülinapot, amikor felemelte az egész küzdőtér a 20-as táblát.

A hangosítás a Barba Negrától megszokottan jó volt (szerintem). Többen önkívületi állapotba kerültek a különböző dalok alatt, illetve meglehetősen el is fáradt a brigád, és szerintem a zenekar is, mert nem volt semmi azért ezt a 31 dalt lenyomni. A hagyományokhoz híven elhangzottak a nagyágyú dalok (Sajnálom, Én Még Tükörbe Tudok Nézni, Máshol Jársz stb.) a legutóbbi lemez dalairól is hallhattunk jó párat (Konfliktus, Nem Elég, Örökké stb), sőt, igen kőkorszaki nóták is felcsendültek (Renáta, Nagymenő, Sok mindent láttam). Néhány dalban vendégzenészként feltűnt a Fatal Error zenekarból ismert Misi, mint szintetizátoros. (Annak idején, mikor még Héra Dani (az első saját szervezésű Ráday Kupolás koncertünk főszervezője) játszott basszerosként a formációban, találkoztunk Misivel és a testvérével is (talán Balázs?), megittunk valamit a Vörös Lyukban, bár kétlem, hogy emlékeznek ránk a srácok… A koncert a megszokott módon fejeződött be, az Aludj Csak-kal köszönt le a banda, majd még egy búcsú Kurva Élet-re visszajöttek. Pengőosztás, dobverőszórás, majd lassan elindult a függöny, maga mögé rejtve a roadok szorgos munkáját. Gyorsan behúztam az egyik pakoló sráctól egy koncert közben eldobott dobverőt, nehogy már üres kézzel jöjjek haza.

Koncert után természetesen kígyóztak a fotózni, pár szót váltani vágyók sora Alvinék előtt. Kijöttek dedikálni a bolthoz, itt váltottam néhány szót Sanyival az egykori Kötelező Közhelyek gitárosával. Interjúnak nem nevezném, mert megbeszélve sem volt, nem is szóról szóra idézem, szóval ez csak egy szimpla társalgás volt, de azért pár részletet közlök belőle.

Kérdeztem Sanyit, hogy hogyan oldják meg a próbákat lévén, hogy a zenekar nyíregyházi, Ő meg pesti. Mondta, hogy Márió (dobos) is egyre több időt tölt Pesten, így itt is sokszor megesik, hogy próbálnak, vagy összeegyeztetnek egy hétvégét és leutazik mindenki Nyíregyházára, félúton nyomnak egy jó ebédet aztán még egy kis munka és mindenki mehet haza. Sanyi említette, hogy mindenkinek ki van adva a része, hogy hol mit csinál, azt tudja mindenki korrektül így relatíve zökkenőmentesen és gördülékenyen mennek a próbák. Van, hogy nála alszik a zenekar, ilyenkor két koncert között is próbálnak délelőtt. Gyümölcsözőnek tűnik ez a dolog, ugyanis mióta Sanyi belépett állandó tagként jól kiegészítik egymást a színpadon és a banda körüli egyéb ügyekben is, egyetértés megvan, a korrekt munkavégzés szigorú és elvárt, de erőteljesen látható az eredménye: az Alvin és a Mókusok Magyarország első számú legismertebb és legkedveltebb punk-rock zenekara. Sanyi után pár szót Vikivel is váltottam, aki szegénykém borzalom fáradt volt, meg is értem, emberes dolog 2 órán keresztül traktorvontató húrokat tépkedni. Alvint annyian állták körül, hogy jobbára két rövid mondatra és az elköszönésre jutott egy lélegzetvételnyi idő, aztán olyan háromnegyed három fele bontottam a bulit. Most nem volt ivászat, mert pár ismerős arcon kívül más nem is nagyon volt a társaságunkból, meg én amúgy is „dolgoztam”, szóval egy munkakedv javító sört azért megittam (egy sör sose volt sör) illetve elfogadtam egy húzásnyit a backstage-ben körbejáró betyárpálinkából.

Jó hangulatú, izgi este volt, így a kordon másik feléről is, bár nem mondom, azért fárasztó meló ez a fotózási!

Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!