Cseh Tamás és a siker

Ha a zenéről ír az ember, előbb-utóbb eljut mindenféle, nem nyilvános zenei eseményre is. Aztán hogy ezekből lesz-e poszt, vagy sem, az sok mindentől függ. Ez blog főképp a koncertekhez szeretne kedvet csinálni, tehát egy nem nyilvános eseményről talán nem is fontos beszámolni. De vannak kivételek, amikor az esemény valóban jól sikerül, és talán többeket érdeklő tartalma van. Ilyen volt a most pénteki, a Nemzeti Kulturális Alap szervezte „Magyar Kultúra Napja” sajtóesemény is.

A hivatalos meghívó nem tartalmazott túl sok konkrétumot:

"A Nemzeti Kulturális Alap a Magyar Kultúra Napja alkalmából 2016. január 22-én, pénteken 11 órai kezdettel ünnepséget rendez a Budapest Music Centerben (1093 Budapest, Mátyás utca 8.), amelyre mellékelten küldjük meghívónkat.  Az eseményen köszöntőt mond Doncsev András, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke,valamint beszédet tart a Programért felelős kollégium vezetője Bajnai Zsolt, a fiatal generáció képviselőjeként Vitáris Iván, az Ivan and the Parazol énekese, és a „régi csibészek” közül Török Ádám, a Mini együttes alapítója és frontembere. valamint fellépnek a Cseh Tamás Program által támogatott zenekarok."

Szóval ebből még nem derült ki, kik is lesznek a konkrét fellépők. Viszont arra számíthattunk, hogy lesz pár unalmas beszéd. Aztán mégsem így lett, de ne szaladjunk előre.

A helyszín a BMC nagyterme volt (a képen még a program kezdete előtt, ezért üres), ami igazán mutatós és jól felszerelt koncertterem is. A színpadon elhelyezett hangszerek következtetni engedtek arra, hogy valóban lesz némi zene is a beszédek között. És így is lett, ráadásul elég ügyesen összeállítva. Egy fellépő zenekar három dalt játszott, ezután jött egy beszéd, majd új fellépő, megint három dallal. És így tovább. Az egész pörgős volt. Ráadásul mind a fellépők, mind a beszédek jók voltak, ez utóbbi különösen kellemesen érintett. Török Ádám például egész megható módon érzékeltette, hogy azért jó lehet ám egy épp csak megtűrt műfajt játszó kezdő zenész szintjéről eljutni egy államilag támogatott tehetséggondozó rendezvény vendégeként történő beszédig. És persze tudott szólni pár szót arról is, hogy hogyan és mikor ismerte meg a program névadóját, Cseh Tamást. (Hmm. Nagy öregnek lenni azért jó dolog lehet...) De érdekes volt minden beszéd, Bajnai Zsolt például meg tudta válaszolni azt a kérdést, ami bennem is sokszor felmerült, hogy egyáltalán szükséges-e egy ilyen program, hiszen az igazi tehetségek úgyis napfényre küzdik magukat. Többek között felhívta a figyelmet arra, hogy az ország bizony nem csak a fővárosból áll, és egy kevésbé frekventált városban, vagy megyében segítség nélkül nemhogy egy csapat nem tud elindulni, de a számukra elérhető fellépési lehetőséget jelentő helyi klubok sem képesek a felszínen maradni. Épp ezért fontos, hogy az NKA és a Cseh Tamás Program nem csak zenészeket, hanem a koncerteknek helyet adó klubokat, fesztiválokat is támogat. Szintén érdekes volt megtudni azt is, hogy a nyertes pályázatok a legtöbb esetben messze nem csak eseti, egyszeri támogatást jelentenek, a nyertes zenekarok kezét a pályázati év után sem engedi el a program, akár évekig tartó kapcsolat is kialakulhat.

Vitáris Ivántól pedig még azt is megtudtuk, hogy megint nem sikerült a vizsgája. (Pedig a vizsga miatt késett.) De persze nem ez volt a fő téma, jóval részletesebben kifejtette azt is, hogy számára a magyarság fogalma nem is nagyon értelmezhető a kultúra és a zene nélkül. Mindig is ezek adtak tartalmat az egyébként eléggé bizonytalan és nehezen meghatározható fogalomnak.

És a fellépő csapatok? Azok igazán jól lettek összeválogatva.

Szeder volt az első fellépő, és eleve jópofa volt, ahogy 'jó reggelt' köszöntéssel nyitott, ami azért a klubkoncertek világában nemigen megszokott (Szeder persze amúgy is egy varázslatos jelenség, de most nem erről akarok írni...) Aztán hallhattuk a Hello Hurricane-t, majd a Run Over Dogs csapatát. Mindhárom csapat jó volt, pedig különösen a két későbbi fellépő azért gondolom kevésbé steril körülményekhez és sokkal tombolósabb fajta hallgatósághoz szokott.

Összességében mindenképp megérte az esemény az ott töltött pár órát. Ráadásul bennem teljesen át is értékelődött a Cseh Tamás Program megítélése. Azt persze tudtam, hogy a Nemzeti Kulturális Alap keretein belül 2014-ben indított Cseh Tamás Program célja, hogy támogassa a könnyűzenei utánpótlást, és elősegítse a színvonalas produkciók fellépési lehetőségeit, külföldi népszerűsítését. De valahogy mégsem voltam meggyőzve arról, hogy ez tényleg jól működő kezdeményezés. Itt azonban most világossá vált, hogy egyfelől tényleg a zene és a program iránt elkötelezett a program ot működtető csapat. Az adatok ennek fényében még jobban mutatnak: a programnak köszönhetően a tavalyi évben több mint 200 új dal született, nagyjából 800 koncert valósult meg, a Cseh Tamás Program 32 fesztiválon volt jelen, és mintegy 1500 közreműködővel dolgoztak együtt.

Szóval, mindenkit csak arra biztathatok, ha úgy érzitek, nyugodtan pályázzatok a program támogatásaira, ha pedig csak közönségként vagytok érdekeltek, akkor figyeljétek a Cseh Tamás Program logóival jelzett programokat és csapatokat. Érdemes.

A poszt végére azért iderakok három videót, már csak azért is, hogy lássátok, mennyire jópofa lehet egymástól nagyon is különböző stílusú zenéket összeszedni egy koncertre...