Audio-Technica fejhallgató teszt

Bár a koncertek és az élő zene varázsa divatos szóhasználattal 'mindent visz', azért van úgy, hogy kedvenceinket otthon, vagy épp út közben is hallgatnánk. Zenét manapság már a kenyérpirítón kívül szinte minden technikai eszköz és kütyü képes lejátszani. Persze, ha hozzászoktunk az élő zene minőségéhez, és az abban hallható hangok minél nagyobb százalékát szeretnénk hallani felvételről is, akkor bizony a használt berendezéseken, és legfőképpen a jeleket hangokká alakító fejhallgatón nemigen szabad spórolni. A legtöbb zenekedvelő épp ezért rendelkezik is minőségibbnek tartott fej- vagy fülhallgatóval.

Aki egy kicsit is ismeri a hazai reggae életet, az biztosan hallott már a One Love Reggae rádióról. Jó eséllyel azt is tudják, hogy a OLR online rádióként már több mint egy éve szünetel. Viszont a Sitgan vezette team reggae portálként, OLR TV-ként, reggae témájú videók, filmek készítőjeként, valamint az első Hungarian Reggae Awards létrehozójaként igenis aktív.

Blanka és Boti Acoustic Impro, Kék Ló Fashion Pub, 2015.07.05.

Ugyebár a nyár nem a klubkoncertek időszaka, de azért néha lehet csodákba botlani ilyenkor is. Nem is kell hozzá más, csak szerencse. Én például tegnap jártam így a Kazinczy utcai, igencsak különleges kialakítású, általam korábban nem kifejezetten koncerthelyszínként ismert Kék Ló nevezetű helyen. Egy itt rendezett, eleve szolidnak és visszafogottnak meghirdetett koncertre látogattunk el, és mint kiderült, nagyon nem hiába...

Az itt a blogon megjelenő, általában még pályájuk elején járó csapatok esetében sokszor szóba kerül a menedzser, illetve általában a profi zenei menedzsment kérdése. Egy kezdő csapat többnyire nem tudja és sokszor nem is akarja vállalni az ezzel járó költségeket. Úgy gondolják, értenek annyit a marketinghez (mert mondjuk van olyan a csapatban aki tanult valami ilyesmit az egyetemen) hogy maguk is boldoguljanak, a koncertjeiket pedig leszervezhetik akár saját erőből is. Persze a szükséges kapcsolati tőkével nem rendelkeznek, de azt gondolják, ez idővel úgyis összegyűlik...

A minap a nagyjából egy éve indult Launching Gagarin Records and Management két tulajdonosával, Eszterrel (Chikán Eszter) és Danival (Sándor Dani) ültem le beszélgetni, hogy vajon igazuk van-e azoknak a csapatoknak akik a fenti logika szerint indulnak el. 

Egy induló zenekarnak sok nehézséggel kell szembenéznie. Ezek egyike, különösen lármásabb műfajok esetén a 'hol próbáljunk?' kérdése. Persze, aki már látott zenével foglalkozó amerikai filmet, vagy olvasott akár csak egy rockzenei témájú könyvet, az tudja, hogy egy valamire való csapat garázsban próbál. Akár menő rockbandát, akár meghatározó szoftvercéget akarunk létrehozni, mindenképp őrült jól fog mutatni a később rólunk megjelenő anyagokban, hogy bizony egy garázsból indultunk. De ha épp nincs garázsunk, netán télen mégsem nélkülöznénk a fűtést, esetleg szeretnénk a hangszereinket meg a motyónkat állandóan és biztonságosan a próbahelyen tárolni, legfőképp pedig szeretnénk kicsit otthonosabban berendezett helységben próbálni, talán mégsem a garázs a legjobb megoldás.

Aki a kezdetektől követi a blogunkat, annak talán rémlik, hogy első írásaink főszereplője, ilyen formán gyakorlatilag a blog indításának ihletője ki volt. Akinek esetleg mégsem volna meg ez a számunkra oly fontos momentum, azok kedvéért eláruljuk, hogy bizony CéAnne, vagyis Szélinger Anna, pontosabban az általa előadott reggae számok adták meg a kezdőlökést.

NAGY EDI Project, Tiszavirág Fesztivál, Szolnok, 2015.06.20

EDI-ről írtunk már itt a blogon, nem is régen és nem is csak egyszer. Rákattantunk, ez nemigen titkolható, és persze a korábbi posztok után nyilván egy darabig nem is kellene szóba hoznunk, de tegnap varázslatot láttam, és ezt muszáj elmesélnem, legalább röviden. (Különben is, minek van blogja az embernek, ha nem írhat meg bármit, ugyebár).

Egy blog szerkesztése az írásról, a gondolatok szavakká és mondatokká formálásáról szól. És persze szükség lehet még a vizuálisabb olvasók kedvéért fényképekre is. Azonban a hangtechnika és hangfelvételek készítése sokáig nem kerül a képbe. Én legalábbis is így voltam vele, látok ugyan mikrofonnal dolgozó kollégákat, de nekem bőven elégnek tűnt a memóriám, meg egy Columbo-féle jegyzettömb. Azonban nemrég úgy adódott, hogy elkezdtem amolyan igazibb interjúkat csinálni. Ahol már célszerűnek látszott a beszélgetések teljes rögzítése, mert igaz ugyan, hogy ezek szintén írott formában jelennek meg, de egy interjú esetén azért nem árt a szöveghűség, és mondjuk az sem, hogy a beszélgetőtársra jellemző szófordulatok, érdekes meglátások pontosan kerüljenek leírásra. Tehát hangrögzítésre szükség van.