Emlékeztek még a reggae zenére?

The Mighty Fishers és Re-G, Gozsdu Manó klub, 2014 10. 25.

(Ez a poszt még a korábbi blogon jelent meg, onnan másoltam át ide.)

Az úgy van, hogy szinte minden, nálunk kevésbé kedvelt és ismert zenei stílusnak van (vagy volt) egy-egy olyan időszaka, amikor kilép a megszokott rajongói-kedvelői köréből, valahogy hirtelen sokkal többen hallgatják, kicsit mainstream-é válik. Néha egy zenekar, néha csak egy dal, ami kiváltja ezt a népszerűséget. Hallhatjuk a rádiókban, láthatjuk a tévében. Aztán ez az időszak elmúlik, és a stílus visszakerül a saját szubkultúrájába, a saját rajongói körébe. És, ha nem tartozunk az adott stílus fanatikus kedvelői közé, lehet, hogy évekig nem hallunk róla semmit. Esetleg, ha valakivel beszélgetve szóba kerül, hogy volt valamikor valami olyasmi, hogy mondjuk country, vagy épp reggae, akkor csak bólogatunk, hogy igen, bizony-bizony, még emlékszünk is ilyen nótákra, de már egyre kevésbé, hiába, régen volt…

Közben pedig számtalan alternatív, a mienktől kicsit távolabb lévő párhuzamos világban ezek a stílusok továbbra is élnek, fejlődnek, új csapatok és zenekarok kezdik játszani ezeket a zenéket, sőt, ezek a zenekarok koncerteznek, lemezeket adnak ki, (ha nem is itthon...) és úgy általában, nagyon is élő zenészként viselkednek.

Ezen poszt apropóját egy ilyen párhuzamos világ újra felfedezése adta. Youtube böngészés közben ráakadtam CéAnne ( Szélinger Anna ) néhány felvételére, és persze rajta keresztül a The Mighty Fishers banda is képbe került. Ez a rocksteady-t és korai reggae-t játszó csapat tökéletesen példázza a fenti gondolatmenetet. Mert bár tudom, ki volt Bob Marley, és persze én is kapásból dúdolok néhány LB27 slágert, azért arról, hogy ez a műfaj bizony mennyire élő nálunk is, nemigen volt tudomásom.

Most azonban, ha már így alakult, el is mentem a The Mighty Fishers soron következő koncertjére, a Gozsdu Manó Klubba. (Tudjátok, hogy mostanában a 'Walking Dead' sorozatot reklámozó zombikéz formájú söralátétet használnak? Nagyon mókás.) Ráadásul ez a koncert nem is csak az övék volt, hiszen vendégként fellépett a Re-G nevű zenekar is. Róluk sem tudtam túl sokat mostanáig, persze.

A koncertet a Re-G indította. A zenekar 1999-ben alakult, és bizony már van némi múltjuk az itthoni reggae életben. Miután nem ismertem a tagokat, azt sem tudtam, hogy a beállás alatt a színpad előtt jövő menő 'rasztakinézetű' raszta vajon csak egy kellően hangulatba került törzsrajongó-e, vagy a zenekar tartozéka. Hát, mint kiderült, bizony az utóbbi. Nem más ő, mint Pabar "RasTaphant" Gábor, aki az általam látott teljesítmény alapján minimum zseniális. Annyira jól váltogatta a profi showman figuráját a kicsit túlfüvezett rasztáéval, hogy az döbbenet.

És ha mindez nem volna elég, egy csomó különböző hang lakik benne. Teljesen különbözőek. És mindet tudja használni. Nem is értem... Amúgy a műsoruk gyakorlatilag a teljes koncert felét töltötte ki, és meglehetősen változatos dalokat szedtek össze. Például az általam különben is nagyon kedvelt 'MAKE IT BUN DEM' dubstep feldolgozás is elhangzott, de a záró BANG-BANG feldolgozás is döbbenet volt. (Ennek a Nancy Sinatra dalnak van ugyan már reggae feldolgozása, de ez nagyon ott volt!) A koncert közben ráadásul egy-egy dal erejéig fiatal vendég énekesnők is beálltak, igencsak profi orgánummal (ez különösen Márton Anna hangjára igaz, ilyen hang nincs is...). Sajnos a koncertjük alatt alig fél háznyi közönség jött össze, csak a vége felé kezdett gyűlni a nép, és nem is igazán hagyták magukat belevonni a produkcióba, pedig a zenekaron nem múlott. 

Szóval, ez már önmagában megérte volna a beugrót. De eztán jött ugye a fő produkció, A The Mighty Fishers. Ahol rögtön bemutattak két új tagot, ugyanis egyik gitárosuk és a dobosuk is új szerzemény. Ez utóbbi külön élmény volt, de ne rohanjunk ennyire előre...

Szóval a Mighty kiadta végre az első teljes nagylemezét, a Soul Garden-t, de a koncerten nem csak erről szóltak a dalok. Itt már teljes ház volt, nem is volt szabad tér a színpad előtt. A fő produkció szerintem CéAnne volt, a hangja ugyanolyan fantasztikus, mint a lemezen, meg a youtube videókon, de élőben az is kiderült hogy igazi show(wo)man Ő is. Végig ugrálta és táncolta és mozogta a teljes koncertet. Hihetetlen energia van benne, persze az ő korában még lehet is. Mindenesetre az nagyon látszik a zenekaron, hogy szeretnek zenélni, és élvezik amit csinálnak. És itt jön amit már említettem az új dobosról... a legtöbb számnak minimum két vége volt. Merthogy amolyan 'házipárbajképp' a dobos, a gitáros és a billentyűs is szerette ha az övé az utolsó szó (illetve hang). Ez pedig néha több véget is kívánt. Amúgy azt gondolom, ez is azon műfajok közé tartozik, ahol az élő előadás fantasztikus pluszt jelent. Az új albumukon és az együttes korábbi számai között is van azért egy-két olyan, amit ha épp olyan hangulatom van, szívfájdalom nélkül átugrok, most azonban meglepődve vettem észre hogy ezek is milyen jók! Nekik már sikerült a közönséget is megénekeltetni a HARD LIFE című dalukkal.

A két zenekar egymás után meglehetősen széles palettát mutatott a reggae zene mindenféle változataiból és rokon műfajokból. Volt egy-egy ska, volt early reggae, és dubstep, meg mindenféle más is. Roppant vidám, amolyan igazi klubszerű volt az egész, mondhatni családias. Kirobbanó energia, időnként egész elképesztő zenészi tehetség, a jelenlegi hazai piac egyik legígéretesebb női énekhangja, és igazán kellemes dalok. Mi kellhet még?

A tanulság amúgy csak annyi, hogy többet kell foglalkozni a kevésbé népszerű műfajokkal is, mert csodákra lehet bukkanni. Valamint számomra esetleg még az, hogy mindenképp keríteni kell valami olyan állást, ahol hivatalból lehet koncertre járni. Mindenfélére. És mindig.

Játszott dalok:

Re-G:

• Re-G Intro
• Rat Race
• Trombone
• Jah Nuh Dead
• Concusiusus
• No No No
• Make It Bun Dem
• Look Pon Mi Country
• Steamers a Bubble
• Wintercom
• Jah Works
• Nézz Rám
• Remedition Song
• Bang Bang

The Mighty Fishers:

• Intro
• Dancing Mood
• Baba Boom
• Cool Collie
• Caribbean Nights
• Tonight
• Welcome Home
• Love Me Good
• No Baptism
• Lay Down
• Working
• Back and Forth
• Hard Life
• Every Night and Every Day
• Everything Crash
• Magical Sound

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!