Karácsony, lánykérés, rockzene

Summer Freeze és Ozone Mama, Gozsdu Manó klub, 2014 12.19.

Elöljáróban pár mondat: Aki esetleg beleolvasott a korábbi posztjaimba, láthatta, hogy én nemigen szeretek rosszat írni egy csapatról sem. Egyszerűen azért, mert ezek az együttesek beleteszik a koncertjeikbe a szívük-lelkük, létrehoznak valamit, amiben benne vannak ők maguk, az elképzelésük a világról, és persze nyilván egy csomó gyakorlás és munka is, és nem hiszem, hogy ezt jogom lenne csak úgy rossznak minősíteni, még akkor sem, ha épp nekem nem tetszik a produkció. Hiszen én nem vagyok képzett zenekritikus, milyen jogon szólnám én le az énekes orgánumát vagy épp a gitáros által használt torzító hangját. Itt a klubkoncert blogon ráadásul mindenféle általam még nem ismert banda koncertjére is eljutok, tehát igenis megeshet, hogy olyanba botlok, ami bizony nagyon nem az én világom. De ettől még másnak tetszhet az előadás.

Viszont zenész ismerősökkel beszélgetve erről most már több helyről is hallottam, hogy ettől nem kell félni, igenis az adott koncert egy 'termék', aminek az a célja hogy a nézőt szórakoztassa. És a nézők sem zenei szakemberek, semmivel sem képzettebbek zenei téren mint én. Mégis van és lehet véleményük az előadásról. Vagyis nyugodtan írjam meg, ha valami nem tetszik. Hát, akkor ezentúl megírom. A legegyszerűbb egyébként valószínűleg az lesz, ha annyit írok, megvenném-e az adott banda lemezét. Lesznek fokozatok a 'feltétlenül' kategóriától a 'semmi esetre sem' kategóriáig. Majd kialakul.

E kis kitérő után nézzük a 19.-i koncertet.

Az estét az Summer Freeze kezdte. A csapat 2008-óta létezik, de ennek ellenére túl sok mindent nem lehet találni róluk a neten. A zene amit csinálnak nem kifejezetten az én stílusom, bár egy-egy szám azért megmozgatta a lábam. Energikus, néhol rockos zene, nekem azonban többször is beugrott a koncert közben a 'pszichedelikus' jelző is. Az biztos, hogy érzelmekről és hangulatokról szól a legtöbb szám, és kiemelt hangsúlyt helyeznek a szövegre és a mondanivalóra. Bő félház előtt játszottak, és voltak rajongók is, szóval volt némi mozgás is a színpad előtt.

De volt ám más is... a koncert közepe felé előkerült egy tortácska, merthogy valakinek szülinapja volt. Ez a valaki a zenekar frontemberének barátnője volt. Akinek aztán gyorsan meg is lett kérve a keze, rendesen, kis dobozkába helyezett gyűrűvel. Bizony. Nem tudom, mennyire volt tudható és előre tervezett az esemény, az öröm és a meglepetés igazinak és spontánnak tűnt, voltak barátnők meg könnyek, meg minden ami ilyenkor szokás...

szerelem... bocs a sötét képért, de nem illett volna belevakuzni az érzelmekbe...

Apropó, ha már szóba jöttek a barátnők! Roppant vegyes összetételű közönség volt ám, ennyire vegyeset itt még nem is láttam. Voltak húszas-harmincas lányok és fiúk persze, de voltak 40+-os hölgyek is, sőt, még ősz hajú, idős házaspár is (bár ők nyilván rokonok lehettek). De voltak a hátukon 'Geronimo' colort viselő motorosféle népek, és borotvált/piercinges punk jellegűbb arcok is. Szóval igen tarka közönség jött össze.

Ez utóbbiak amúgy már a második csapat, az Ozone Mama koncertje miatt jöhettek. Ez bizony igazi rockot nyomó banda. Nem ma kezdték, és ismertek is az ilyen zenékre fogékony rajongók körében. A honlapjuk szerint „az Ozone Mama dinamikus és könnyen befogadható rockzenét játszik. Remek dalaik modern felfogásban adják vissza a késő hatvanas, kora hetvenes évek zenei- és érzésvilágát. Zenéjük egyedi, energikus, hazai és nemzetközi elismerést egyaránt kivívó, színpadi produkciójuk pedig az átlagból kiemelkedően látványos. "Hangos", valamint akusztikus műsorukkal egyaránt tökéletesen illeszkednek a fesztiválok, klubok és rendezvények line-up-jába.” És ez bizony így is van. A banda frontembere Székely Márton, aki tényleg hozza a néhány évtizeddel korábbi bandák klasszikus frontember figuráját, kellően intenzív és magával ragadó. Nem mellesleg mind a négy tag kellően stílusos, a gitáros Gábor András-ról nekem folyamatosan az ugrott be, hogy Ő bizony a fiatal Gandalf, még mielőtt megszürkült volna a haja és a szakálla. 

És hangosak is voltak, erre mondjuk fel is készített Isti, a GMK technikusa, aki mikor meglátott megkérdezte, tudom-e hogy mire jöttem, és előre szólt, hogy ez a csapat bizony lehalkíthatatlan...

Maga a zene nagyon rendben volt, ez megint szubjektív megjegyzés, de számomra valahogy ez a jellegű zene és színpadi produkció jelenti a rockzenét. A banda nyomta is a soundot, ahogy a csövön kifért, Gandalf rázta a haját, és a háta mögött is gitározott. Márton tényleg hozta a profi frontember imidzst, nekem többször is Jim Morrison ugrott be róla, a színpadi 'jelenléte' miatt. Az egész igen intenzív élmény volt. A karácsonyra is történt némi utalás, egyrészt a frontember néha dobált a nép közé némi szaloncukrot, másrészt csak itt, csak most eljátszottak egy karácsonyi számot, amelynek gerincét a 'Last Christmas' című ikonikus nóta adta. Bizony az, attól a négybetűs csapattól. Rockverzióban, Márton orgánumával. Megismételhetetlen produkció volt, az bizonyos. (Na, ezt a számot például megvenném stúdióverzióban CD-n, és hallgatnám is!)

Gandalf hangol, Morrison cukrot oszt...

A nép is vevő volt a produkcióra, mozogtak, táncoltak, és ha kellett elkapdosták a szaloncukrokat. És végül is nem volt hallgathatatlanul hangos sem, bár azért ez a csapat alighanem nagyobb és nyitottabb helyre való. 

És akkor egy gyors összefoglaló: az Ozone Mama lemezét biztos megvenném, sőt, rendszeresen hallgatnám is a kocsiban. A Summer Freeze lemezét már kevésbé, de ez teljesen szubjektív vélemény, azt javaslom senki ne hallgasson rám, hanem menjen, és a saját füle után ítéljen. A klubkoncertek hangulatát úgysem pótolja semmilyen poszt és leírás...

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!