Hallgassunk jazzt!

Néhány hete egy Wágner rajongó ének tanárnővel beszélgettem a komolyzenéről. Ő mondta azt, sokan azért tartanak a klasszikusoktól, mert azt gondolják, ez valami olyan zene, amit nem lehet csak úgy, 'előképzettség' nélkül hallgatni. Az élvezéséhez beavatottnak kell lenni, érteni kell hozzá. És hogy ő ezt a vélekedést mennyire hibásnak érzi. Amiről most ez eszembe jutott, az egy interjú amit egy leendő jazz zenei sorozathoz készítettem Bokros Lászlóval, aki számos zenéhez kötődő elfoglaltsága között a Jazzy rádió fiatal hazai előadókkal is foglalkozó Jazzy Hungaricum című műsorának házigazdája.

Az interjúnkat azzal nyitottam, hogy érzésem szerint a jazz műfajáról is hasonlóan vélekednek sokan. Úgy gondolják, ez valami elvont, az átlag halandó számára értelmezhetetlen műfaj. Laci az alábbiakat mondta a kérdésről:

BL: - Értem amit mondasz. Először egy kicsit 'haza' kell beszéljek. A Jazzy rádió 2007-óta megy, én 2009-óta dolgozom ott. Úgy gondolom, a rádió nagyon sokat tett azért, hogy ez a valóban meglévő vélekedés megváltozzon. Aki ma belehallgat a Jazzy bármelyik műsorába, az meggyőződhet arról, hogy a jazz nem valami elvont és rákészülést igénylő műfaj. Különösen igaz ez a smooth jazzre, amit hallgatva sokszor lehet olyan érzésünk, hogy ez már igazából popzene. (Ez persze nem is meglepő, hiszen a jazzből fejlődött ki szinte minden ma ismert könnyebb zenei irányzat. - Kk) Ebben a műfajban ráadásul számos, nagyon jó magyar előadó is van, akik külföldön is sikeresek. A legjobb példa erre a Peet Project.

Ha valaki elmegy egy ilyen koncertre, rájön, hogy egyáltalán nincs kerítés a műfajok között. Nagyon képzett zenészeket hallhatunk, akik igazi hallgatható, fogyasztható, érthető zenét játszanak. Csepregi Gyuszi (neves szaxofon művész - Kk) mondta nekem néhány évvel ezelőtt, hogy nagyon jó dolog jazz-t hallgatni éppen azért, mert elkezd kinyílni az ember füle. Ha ez idejében (fiatal korban) történik, akkor ráveszi az embert a zenélésre, ha kicsit később, akkor elkezd nagyon jó zenéket hallgatni. Merni fog jó zenéket hallgatni!

Az bizonyos, hogy a szocializmus alatt a jazzről elég sok hibás beidegződés került a köztudatba. De én úgy látom, ez már múlóban van. A fiatalokat, a fiatal zenészeket érdekli ez a zene. A rendszerváltás után sok nagyon jó zeneiskola indult. Ezekből folyamatosan brutális mennyiségű fiatal tehetség kerül ki, valóban ügyes és képzett zenészek. A gond az, hogy ennyi tehetségre sajnos egyenlőre nincs meg a megfelelő, fizetőképes felvevő piac. A fő probléma szerintem az életszínvonal, azt gondolom, ideális esetben egy átlag polgár meg kellene engedhesse magának, hogy mondjuk hetente elmenjen egy koncertre.

Ahogy ez beindulna, amolyan öngerjesztő folyamattá válna, a helyek megtelnének, érdemes volna újabbakat nyitni, a zenészeknek több munkája lenne, akár meg is élnének belőle, nem kéne hajókra meg külföldi hotelekbe járniuk zenélni. Ez nekem hatalmas szívfájdalmam, nagyon sok zenésszel találkozom, akik küszködnek egy darabig itthon, aztán külföldön csinálnak karriert, mert élni kell, és ott vannak lehetőségek. Azt látom, hogy ezek a zenészek nagyon képzettek. Stílustól függetlenül megállják a helyüket, bárhova berakhatóak. (Ezért is boldogulnak külföldön.) Én ugye szerencsés vagyok, a rádióműsorom miatt gyakorlatilag elsőként hallom az új zenészek dolgait. Tényleg döbbenetesen jók. Ebben teljesen a világ élvonalában vagyunk. Épp ezért zavar, hogy sokszor nem tudjuk megbecsülni és élvezni a művészetüket.

Az életszínvonalon persze nem tudunk egycsapásra változtatni. De van más is, ami még fontosabb. Ez pedig az, hogy az embereknek legyen igényük arra, hogy koncertre menjenek. Hogy élő zenét hallgassanak, ne Youtube videókat nézzenek otthon a gép előtt ülve. Ki kell lépni a lakásból, és el kell indulni.

Kk: - Ez utóbbi nekem is fájó pont, és a klubkoncert blog/portál indulásának is az egyik oka. Sok, magát zeneszeretőnek mondó ismerősöm van, akik időtlen idők óta nem jártak élő koncerten. Pedig ez sokszor tényleg csak elhatározás kérdése, nem kellenek vagyonok hozzá.

BL: - Igen. Ráadásul koncertek nagyon sokfelé vannak. El kell indulni, próbálkozni kell, kipróbálni több helyszínt. Elmenni a nagyobbakba, a Budapest Music Centerbe, az Opus Jazz Club-ba, a Budapest Jazz Club-ba, vagy hozzánk a Fat Mo’s-ba, és kipróbálhatnak egyéb kisebb klubokat is, meg fogják találni a nekik tetsző helyet és a jazz zenén belül nekik legkedvesebb műfajokat. Annak idején én így kezdtem, jártam mindenhová, meghallgattam mindent amit tudtam. Számomra az külön - sokszor kicsit hihetetlen - plusz, hogy azoknak az előadóknak, akikre annak idején közönségként felnéztem, most néha már kollégaként tudok segíteni. Érdekes egyébként, hogy ezek az emberek általában olyanok is, amilyennek anno gondoltam őket. Akik magasra jutottak, sosem véletlenül kerültek oda. Rengeteg meló van mögöttük, a tehetség igazából csak az alap. 

De visszatérve a kiinduláshoz: Nem kell tartani jazz zenétől. Minden zenére igaz, de jazzre különösen, hogy élőben igazán hatásos. Ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk, megfelelő minőségű helyek kellenek, és oda közönség kell. Élő zenét hallgatni valami fantasztikus dolog. Ráadásul rengeteg olyan hozadéka is lehet, amire sokan nem is gondolnak. Biztos vagyok abban, hogy egy koncert meghallgatása egy hétre rendbe tudja rakni az ember lelkét. Jómagam a zenében élek. A rádióműsor mellett zenélek, és produceri munkáim is vannak. Az átlagosnál tehát nyilván jóval több zenét hallgatok. De ettől függetlenül - vagy épp ezért - biztos vagyok abban, hogy az emberek és a társadalom pszichés állapotán sokat javíthatna, ha rendszeresen hallgatnának minőségi élő zenét...