Lecsengés és tanulságok

Néhány hónapja írtunk itt a blogon a Bacardi Legacy Coctail Competition versenyről. Pontosabban arról, hogy ezen a megmérettetésen elindult a Gozsdu Manó Klub egyik pultosa, Varga Krisztina is. És be is jutott az itthoni döntőbe. Akkor azzal fejeztük be az írásunk, hogy meglátjuk, vajon sikerül-e az itthoni döntőt megnyerve kijutni az Egyesült Államokba, a világversenyre.

Azóta megvolt az itthoni döntő is.  Mindjárt el is meséljük mi történt itt, előbb azonban még pár gondolat:

Azt azért lehetett sejteni, hogy a döntős hely csak a kezdete valaminek. Az azóta eltelt hónapok megmutatták mennyire igaz volt ez a vélekedés. A döntősök számára a versenyig volt néhány feladat. Például fel kellett építeni a saját maguk alkotta koktélok értékesítési és marketing kampányát, kitalálni az adott koktél számára leginkább célszerűnek gondolt háttértörténetet, célcsoportot.

Ebbe a munkába bizony sok minden beletartozott, számtalan lehetőség és feladat volt a versenyzők előtt. Krisztina arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ő koktélja egy otthon is fogyasztható italként kerüljön be a köztudatba. Természetesen ő is elkészítette a koktélt bemutató kínálókártyákat, amelyek egy bár asztalára kerülhetnek ki, több helyszínre is szerveztek kóstolókat és bemutatókat is. De a fő üzenet az volt, hogy a mértékletes otthoni alkoholfogyasztásnak is adjuk meg a módját, és ne csak kész palackozott italokat fogyasszunk, hanem tegyünk magunkévá egyfajta „felrázva, nem keverve” jellegű alkoholfogyasztási kultúrát.

Ezt segítendő Kriszta egy videót is elkészített, ahol a koktél készítését lehet elsajátítani.

Mindezen munka elvégzéséhez persze nagyon sok segítségre volt szükség. A grafikai tervezés, a képek és videók elkészítése, a kóstolások megszervezése mind-mind segítséget igényeltek. Szerencsére sokan Krisztina mellé álltak, kezdve rögtön a GMK tulajdonosaival és az ottani kollégákkal, akik kapcsolataik mozgósításán túl a napi munkában is segítettek, adott esetben egy-egy műszakot is átvettek, ha Kriszta épp máshol kellett helyt álljon.

Szintén komoly energiát igényelt az intenzív angol tanulás. Krisztina persze, - mint minden kollégája - valamelyest beszél angolul, de a döntő zsűrijében külföldi bírák is helyet foglalnak, akik folyamatosan kérdeznek is a verseny közben, értelemszerűen angolul, tehát szükség volt a minél magasabb szintű és biztos nyelvtudásra. Nem volt elégséges egyfajta kész beszéddel, kész kísérőszöveggel készülni, hiszen gyakorlatilag bármiről bármit kérdezhettek.

És akkor térjünk vissza a versenyhez. Azt tudni kell, hogy bár ez egy konkrét italgyár szervezte és szponzorálta esemény, azért messze nem belterjes az ismertség amit hozhat az indulóknak. A szakma számos jeles képviselője és szaktekintélye figyeli a versenyzőket. Épp ezért a verseny tétje, különösen azoknak, akik első ízben indulnak rajta, nem is csak az esetleges továbbjutási lehetőség, hanem a szakma figyelmének felkeltése, megfelelő ismertség elérése, kapcsolatok kialakítása. A döntőt végül nem Krisztina nyerte. Azonban a figyelmet sikerült magára vonnia, dicséretet és szakmai elismerést kapott, olyanoktól is, akik ebben a világban igencsak meghatározó szakértőnek számítanak. 

A döntő Krisztina elmondása alapján meglehetősen jó hangulatú esemény lett. Persze kisebb-nagyobb stressz minden indulóban volt, de a versenyzők között nem volt igazán rivalizálás, inkább amolyan baráti hangulat volt a jellemző. A verseny után pedig jött a megkönnyebbülés, ekkor már a zsűri tagjai is közvetlenebbek voltak.

És hogy ezek után a rengeteg munka megérte-e? Krisztina szerint mindenképp. Arról írtunk már korábbi posztunkban, hogyan is csöppent ebbe a munkakörbe. És azt lehetett érezni/sejteni, hogy Krisztának ez a munka jól megy. Ez a verseny még közelebb vitte ahhoz a felismeréshez, hogy talán ez számára sem csak munka, hanem valóban hivatás is lehet. Tényleg sokat tanult, ráadásul igen rövid idő alatt, hiszen a döntő többi résztvevője hosszú évek tapasztalatával rendelkezett, miközben ő alig három hónap alatt készült fel a versenyre. Épp ezért nem kérdéses, hogy a következő, hasonló megmérettetésen is indulni szándékozik, már kezd is összeállni a fejében, mi lesz a következő koktélkreációja. (Erről konkrétumokat nem mondott, kérdeztem, hogy például számít-e, hogy épp milyen divatos koktéltrendek vannak a világban, de Krisztina inkább az egyediségre, és persze a saját ízlésére helyezi a hangsúlyt.)  

Azt gondolom, biztos hallunk még Krisztináról, érdemes lesz figyelni, mi történik körülötte. Otthon pedig néhanapján keverjünk egy My Darling Clementine koktélt magunknak. 

(A fotókat Krisztinától kaptuk.)