A zene titkos ünnepe

Az bizony nem volt. Egy szem se. A koncertek délután kettőtől este tízig tartottak. Színpadonként 8-10 fellépő váltotta egymást. Mi nagyjából háromtól voltunk kint fél nyolcig. Ezen időszakban közönség gyakorlatilag nem volt fellelhető. Néhány amúgy is arra járó turistán kívül a fellépők barátai és az épp nem játszó zenekarok nézték/hallgatták egymás produkcióit. Hogy miért? Több okot is lehet sorolni, de a legfontosabb talán egy mágikus és misztikus varázslat elmulasztása volt. Ezt a varázslatot a szűk beavatottak köre úgy nevezi, hogy REKLÁM. Fura dolog, magam sem értem teljesen, de ez valami olyasmi, ami arra szolgál, hogy a népek, akikből közönség lehet, tudomást szerezzenek egy eseményről. 

A legjobb persze az a dologban, hogy az NKA és persze a Cseh Tamás Program igenis ismeri e varázslat mibenlétét, sőt, én azt is tapasztaltam már, hogy használták ezt. Most valami miatt ez elmaradt. (Lehet hogy a football ügyi sámánok elvitték az összes varázsszert.) Kár pedig, mert ez egy jól összerakott esemény volt. A hely, ha nem is klasszikus fesztiválhelyszín (bár tulajdonképpen épp hogy minden fesztiválhelyszínek ősapja) de nagyon hangulatos, és az átlag klubkoncertekhez képest technikailag nagyon jól megoldott, hangosított koncerteknek adott otthont. Kezdjük ott, hogy az öt színpad nincs túl messze egymástól, ennek ellenére a párhuzamos koncertek egyáltalán nem zavarták egymást. De maga a hangosítás minősége is korrekt volt, kifejezetten jó minőségben hallhattuk a zenekarokat. A lankás zöld lejtők igazi hippijellegű, fűben heverős koncerthallgatást tettek lehetővé, és az idő is tökéletes, kora nyári, kicsit szellős volt. 

És hogy milyenek voltak a fellépők? Mi a fenti intervallumban hallottakról tudunk nyilatkozni, de ezek között is lett egy-két új kedvencünk. Most nem konkrét csapatok miatt mentünk. És mivel a koncertek nagyjából párhuzamosan futottak, a módszer az volt, hogy szépen körbenéztük az épp aktuális választékot, aztán valahol leragadtunk. Amikor annak a koncertnek vége lett, mentünk tovább, amíg újra oda nem ragadtunk egy színpad elé. így persze kihagytunk mindenféle hallgatni valót, de hát ez van.

Az első ahol leragadtam, az Egy Másik Zenekar volt. Róluk írtunk már, és most meghallgatva megint csak azt mondom, ez egy jó csapat, jó gárdával, biztos hogy hallunk még róluk. De hát őket ismertem, szóval ez akkora meglepetés nem volt.

Volt viszont igazi rácsodálkozásom is. Ez pedig a Red Baroness Band volt. Két főből áll a 'csapat', és bizony sosem hallottam még róluk. Az énekes Bóta Nóra, aki gitározik is, az alapot pedig a cajont megszólaltató Tasos Nikoszjátsza. Hihetetlen jó produkciót hoztak létre. Igazából Nóra aki elvarázsolt, ilyen énekhangot itthoni előadótól még nem hallottam. Egyszerre erős és energikus, de ha kell finom és lágy. Ha kell szerelmes és búgós, de ha azt kívánja a dal, leénekli a tisztelt hallgatóság fejét. Mindemellett valóban kíséri magát gitáron, nem csak két akkordot penget. Feldolgozásokat, de saját dalokat is hallottunk tőlük, ez utóbbiak egy kivételével magyar nyelvűek voltak, és nagyon jók! Persze a Youtube-on sok minden ettől a felállástól nincs, és a Facebook oldaluk is elég friss, de utána járok a csapatnak, és rövidesen írunk róluk, mert egészen fantasztikusak. 

A másik rácsodálkozásom a BuSKAnjo zenekar volt. Ők nem újak, ská-t, jazz-t, reggae-t  meg minden mást játszanak, nagyon jól. Igazi magával ragadó, jókedvre hangoló csapat, ügyes fúvós szekcióval. A Facebook oldalukon ezt írják: "Budapest SKA Nu-Jazz Orchestra örömteli lelkesedéssel vegyíti a jazz, a reggae, a funk és a latin zene stíluselemeit a SKA zene sodró lendületével. Aki egyszer hallotta a zenekart, az újra és újra szeretné majd, és ez jó. A hitetlenkedőknek javasolt feladat: járjanak utána."  És tényleg. Van tőlük mindenféle a Youtube-on, persze az újabb dalok származnak a jelenlegi formációtól.

De volt például még Patikadomb, amely csapatról ugyan már írtunk többször is, viszont ezeket az írásokat nem én követtem el, Csófi a nagy rajongójuk, én eddig nem is hallottam a fiukat élőben. Most kipipáltam ezt is. Aztán szintén volt Amberjack. Róluk is írtunk már, itt az volt az érdekes, hogy ez a csapat egész jól - bár persze máshogy - működött (muzsikált?) egy, az eredeti 'élőhelyétől' nagyon különböző közegben is. Egyébként ez persze minden látott csapat esetében igaz, itt egy verőfényes, nappali koncertről van szó, ráadásul amennyire lehetett akusztikusra vette a legtöbb fellépő a produkciót, sok elektroakusztikus gitár volt mindenhol, és szinte mindenki cajonon dobolt.  

Mindegy is. Lehetne sorolni még, de mindegy már. Nagyon nagy kár, hogy egy szakmailag ilyen ügyesen összerakott eseményt ennyire eldugtak. És tényleg érthetetlen, hogy miért? Biztos hogy nem a szakemberek, a hozzáértés és a pénz hiányzott. A Cseh Tamás Program egy sereg eseményt, workshopot, miegymást szervezett már, sosem volt gond az események marketingjével. (Bár igaz, ezek szakmai közönségnek szóltak, és lehet hogy ők eleve jobban követik a CsTP eseményeit.) 

Hogy most honnan ömlött ez a rengeteg homok a gépezetbe, azt nem tudom, De jövőre jó volna okosabban szervezni, az bizonyos. 

Blogunk már az új portálunkon is elérhető, a klubkoncert.com címen. Néhány írást ide is kiteszünk, de az új helyen jóval több és szélesebb spektrumot átfogó írást olvashattok.