Egy különleges Alvin akusztik...

Alvin Akusztik, Magyar Rádió 8-as stúdió, 2016.03.24.

Az alábbi élménybeszámolót Csófi saját blogjára írta, de elkunyeráltam tőle, hiszen épp ide való...

Néhány héttel ezelőtt rendkívül meglepő és nagyon megtisztelő eset ért. Eleinte csak bután pislogtam a monitorra, mert el sem hittem, hogy Magyarország első számú punk zenekara, akik közel hatvanezer kedvelővel rendelkeznek Facebook-on, telt házas koncerteket adnak, 23 éve töretlenül zenélnek nekünk, meghívtak a mindössze 35 főt számláló, zártkörű akusztikus koncertjükre. Az esemény a Petőfi Rádió megkeresése végett jött létre, ugyanis ők kérték fel Alvinékat, hogy adjanak egy koncertet az MR2 Akusztik műsorba.

Izgatottan érkeztem a Magyar Rádió mindenki által ismert épületéhez, sose jártam még bent - és valószínűleg nem is túl sűrűn fogok. A portán történő bejelentkezés után odakísértek a 8-as stúdióhoz, ahol már többen feszülten várakoztak bent ücsörögve. Kisvártatva megjelent a technikus, aki elmondta, hogy mi lesz a menetrend. Egy másfél órás koncertet fogunk hallani, amit rögzítenek, tessék szépen tapsolni, ujjongani, örülni, énekelni, ahogy egy rendes bulin illik.

A terembe belépő együttest hangos taps fogadta, nyitódalként a „Happy End” csendült fel, majd Alvin is köszöntött minket és kezdődhetett a várva várt, szinte „családi” előadás.

Eleinte még nagyon diszkréten egy helyben ülve csak a szájuk járt az embereknek, még meg volt szeppenve mindenki, énekelték a dalokat, ügyelve, hogy senki ne hallja, majd dalról dalra kezdte levetkőzni a társaság a szégyenlősködést, és oldódva a különböző nótáktól már senkit nem érdekelt, hogy ki hallja, teljes átéléssel, felszabadultan, átadva magukat e különleges másfél órának, az arcokra kiülő kendőzetlen örömmel nyomták. Szinte pulzált a levegő és valami végtelen pozitív erők elevenedtek meg ott, nem tudom, mások hogy vannak vele, de engem annyira elrepített ez a dolog, mintha hangjegyekbe csomagoltak volna egy defibrillátort és kiütöttek volna vele.  A „Bizalom” környékén éreztem a teljes áttörést és átszellemülést, abszolút mindenkit elragadott a hangulat, ez, hogy itt vagyunk, hogy ilyen rendhagyó élményben lehet részünk. Lassan mindenki kezdett úgy viselkedni, mint egy rendes Alvin koncerten – jó, persze a lehetőségekhez mérten. Meg kell hagyni, az sem volt mindennapi helyzet, hogy jól szituált, inges fiatal emberek és diszkrét, csinos hölgyek ÜLNEK sorban egy Alvin koncerten a csónak lakkal belőtt sérójú pankok helyett, akik sörrel öntve le egymást pogóznak acélbetétes bakancsban. Már csak a talpas pohárból pezsgő hiányzott volna - nem titok, volt már akusztikus fellépés, ami szintén nagyban eltér a megszokott buliktól, de ez még annál is különbre sikerült!  Minden ízében egyedi produkció volt hát ez a tegnapi. Vegyesen szólaltak meg régebbi, még régebbi és a legutóbbi lemezről is dalok, az akusztikusban már feljátszott, valamint olyanok is, amik az unplugged lemezen nincsenek rajta (Bölcsek meg hallgattak, Nagymenő, Mikor a földön véget ér az élet, Vissza a kőkorszakba stb.) Ezen felül játszott a banda egy feldolgozást is az Üllői Úti Fuck nevű formációtól „Bocikám” címmel, melyből egy picike technikai közbeszólás miatt egy ráadás verziót is hallhattunk. Az éneklés mellett volt, hogy tapssal kísérte a közönség a zenekart, egyszer nekem is sikerült elindítani a tapsolást a "Jézusnak volt-e szakálla" alatt (há! :D) A koncertet az "Aludj Csak" zárta, ahogy annak a rendje van, a "Kurva Életet" pedig annak szövegbéli nyíltsága és egzakt kifejezésmódja miatt nem akarta a zenekar eljátszani.

Hogy nekem mennyit jelentett ez az egész, maga a gesztus, az invitálás, hogy itt voltunk együtt, közösen, a zenekarral még inkább együtt élve vehettük ki a részünket ebből a koncertből, szinte leírni sem tudom. Abszolút életem egyik legemlékezetesebb estéje volt ez. Olyan felszabadultságot, olyan jó érzéseket okozott, hogy még hazafelé menet sem tudtam nem vigyorogni vagy nem valamelyik képkockáját az estének a fejemben forgatni. Egy pillanatra sem tudtam nyugodtan ülni a székemen, de megnyugodva láttam, hogy más sem, az első néhány dal után mindenki homokba fojtotta a lelkéből feltörő erőknek gátat szabó, szemérmeskedő, félős kislányt és beletette a magáét ebbe a közös produkcióba.

Kedves Viki, Alvin, Márió, Sanyi és Misi, hálás vagyok, hogy ott lehettem, frenetikus, örökre emlékezetes, kirobbanóan fantasztikus és pusztulatosan páratlan mulatság volt!!!