A jó koncert bárhol utunkba kerülhet

Apple Banger és Temple Meads, Budaörsi Ifjúsági Klub, 2016.04.15

A múlt hét folyamán váratlan megkeresés ért. Egy ismerősöm felhívott, hogy nem-e érnék rá péntek este egy koncertet rögzíteni, videózni. Gondoltam, mi baj lehet, úgyis az agyamra megy a suli, csináljunk valami kellemesebbet. Abszolút jó döntés volt, mert egy nagyon szuper kis este kerekedett végül.

A videós kolléga már a hely előtt beszélgetett az egyik együttes tagjaival, amikor megérkeztem, majd gyors bemutatkozást követően a frontember a backstage-be kísért minket. Nekiálltunk a technikát összerakni (laptop, plusz aksik készenlétben, memóriakártyák), illetve ismerkedtünk kicsit a hellyel. Gépekkel, állványokkal felszerelkezve felfedező útra indultunk, hogy felmérjük a terepet, kitaláljuk, hogy álljunk fel, összehangoljuk kettőnk munkáját. Nem sok időnk volt pakolászni, mert kisvártatva kezdett az első zenekar, akik a Temple Meads nevet viselték. A banda öt tagot számlál, két hölgy is szerepel az együttesben az énekes és dobos posztokon. A buli után a zenekar szólógitárosával, Danival váltva pár szót megtudtam néhány információt a bandáról. Az együttes tagjai egy nemzetközi gimnázium tanulói és ez a fellépés volt éltük első, önálló, iskolán kívüli rendezvénye. Eddig mindössze sulis eseményeken (pl. szalagavató) szerepeltek. További érdekes tény, hogy a basszusgitárosuk kínai, az énekes hölgy pedig angol, a banda maradék része képezi a hazai ifjakat. Tipikus suli zenekar ők, amilyenek mi is voltunk anno sok- sok feldolgozással.

Meg kell vallani, első önálló koncertjén valóban jól szerepelt a brigád, egy felépített, korrekt műsorral készültek, pláne suli/gimi zenekar lévén szerintem az átlagosnál jobban egyben volt a produkció, magabiztos volt a kiállás, többet hoztak ki a dalokból, mint amikkel eddig találkoztam. Nagyon tetszett, hogy a dobos lány is vagány, bevállalós volt, szó nélkül nekiállt improvizálni, fokozva ezzel a hangulatot, nem félt hozzányúlni a bőrökhöz, bátran megszólaltatta azokat a dalok közben és csak úgy random is. Magabiztosan, lazán látta el a dolgát, pontosan kitanulva, korrektül játszotta a dalokat, abszolút egy jól működő motorként vitte előre a bandát. Néha hiányolom a kezdő zenekarokból az önbizalmat, a karakánságot, sokszor túlzottan ragaszkodnak a betanult dolgokhoz, nem mernek elrugaszkodni, kicsit belevinni magukat, csinálni valami eltérőt, vagy rögtönözni, ha van egy leállás. Náluk ezt egyáltalán nem tapasztaltam, nem voltak megijedve a tagok, kezelték a felmerülő helyzeteket, a frontember is bátran kommunikált, rajtam sem láttam feszültséget, élvezettel zenélt, tehát kiállását, kisugárzását tekintve nagyon rendben volt, hangilag, technikailag csúszott be néhány baki és hamis hang, főleg a mélyebb részeknél, de ez tanulható, javítható. Dicsérendő, hogy bátran, hangosan énekelt, észre lehetett venni, hogy van ott valaki. Talán kevesebb szerep a ritmusgitárosnak és a basszerosnak jutott, ők voltak jobban háttérben, egy picit talán bátortalanabbak voltak. Néhány jobban kivehető hibát a basszerosnál véltem felfedezni, de ezek egyelőre kezdőként, főleg egy első koncerten beleférnek, csak a lényeg, hogy tudják ezeket észrevenni és korrigálni. Kisebb hibáktól eltekintve egyben volt a társaság, látszott a munka, a felkészültség, jók voltak a dalválasztások, közönségbarát dalokat hoztak (Green Day, Pretty Reckless, RHCP) Dani összetett, komolyabb hangvételű, technikásabb szólókat játszott nem utolsó sorban jól. Szóval summa summarum, dicséret a zenekarnak és továbbra is ilyen lelkesedéssel és alázattal álljanak a zenéhez!

Őket az Apple Banger követte, ami nagy meglepetés volt számomra, ugyanis az énekes már a beállás alatt megvett a karcos, kaparós, erős és főként tiszta hangjával. Náluk még nagyobb figyelmet kapott a show, az öltözőből egyesével beszállingózva, hangszereiket felvéve, egymás játékába belecsatlakozva, hosszú intrót játszva alakult zenészekből zenekarrá a színpadkép. A zenekar az öltözködésre is adott, egymáshoz passzolóan jelentek meg, kirívóbb ruházatban a dobos volt, aki hófehér ruhájához fekete cilindert és hózentrógert csapott fel. A koncert elején többnyire saját dalok szóltak, a végén pedig számból számba furfangosan átvezetve, majd belecsapva a közepébe zúdultak a feldolgozások. Alig hagyta a közönség a zenekart leköszönni, jó hosszúra nyúlt a koncert, már felváltva álltak le a gépeink a felmelegedéstől. Kifejezetten jól megkomponált, tervezett, kerek egész műsor tárult a szemünk elé. Igazán tetszett a basszusgitáros, határozott, térnyerő játéka, jó hangosítás lévén kellő szerep volt adva a röfögő mélynek. Mindegyik tag külön-külön szólózott egy –egy kört, nem tucat zenei megoldásokat kaptunk, hanem néhol izgalmas, beindító, pörgető taktusok, máskor kellemes, lágy ritmusok lengték be a termet. Nekem (még csak így fel szemmel, füllel figyelve) nagyon átjött, felkorbácsolta a hangulatot, főleg a koncert vége felé kezdett mindenki beindulni, bátrabban meg mert mozdulni és énekelt a közönség. Sajnos az este szépséghibája a kevés résztvevő volt, sokkal több embernek kellett volna a küzdőtéren tombolnia, mert valóban, higgyétek el, nagyon pörgős, vad, mindeközben vidám és energikus bulit csináltak ezek a srácok! Mindig értékelem, ha látszik a belefektetett energia valamiben, amit pedig én egy-egy műsor tervezettségéből, felépítettségéből szűrök le. Ezzel náluk sem volt gond, egyik számból a másikba „mash-up” szerűen csaptak át a dalok, csak úgy gördült, gurult az egész, mint mikor az ember leenged egy hógolyót a lejtőn, ami lefelé haladva egyre nagyobb duzzad és visz magával mindent. Az énekes folyamatosan ugrált, mozgott, táncolt a színpadon, élettel, erővel teli volt az egésznek a kisugárzása, néha nehéz is volt követni, az objektív előtt tartani őt.

Hosszas játékot és sokszori visszatapsolást követően búcsúzott a zenekar. Mi a „kollégával” együtt nekiálltunk az anyagok lementésének, másolásának, illetve belekukkantottunk a felvételekbe.

Míg a technika dolgozott Danival váltottam pár szót, ahogy azt korábban említettem a cikkben, helyhiány miatt ígértem neki egy interjút, amiben jobban kitárulkozhat és több részletet megtudhattok a Temple Meads működéséről, terveiről.

A lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam a rendezvényen, tetszett az új feladatkör, bár igen fárasztó volt, sok figyelmet igényelt a „hogyan ne rúgjam fel a gitáros sörét, miközben a különböző kábeleken szeretnék átkelni beleakadás nélkül, lehetőleg a lépcsőn se essek le és jobb esetben értékelhető képanyag is szülessen” együttes összehangolása. Izmos munkakör tehát ez is, de megéri, mert jó koncerteket láthatunk, jó nézni, ahogy az emberek megőrülnek egy-egy számra, ahogy akkordról akkordra, dalról-dalra jobban felenged, ellazul a publikum és átadja magát a zenei szárnyalásnak.

Újabb szórakoztató, ügyes előadókkal találkoztunk, így érdemes őket elcsípni valahol! 

Ui.: A képekért elnézést, videóból lettek kilopva, külön képek most nem készültek.