Ez a poszt most egy kicsit magunkról, magáról a Klubkoncert blogról szól. Időnként érkeznek olyan kérdések a facebookon keresztül, de még inkább személyes beszélgetések során, hogy hogyan döntjük el, milyen eseményről írunk, melyik helyszínre látogatunk el. És néha arra is rákérdeznek, hogy miért pont a Gozsdu Manó klub szerepel a legsűrűbben a beszámolóinkban.

Ati barátom, a Klubkoncert blog szerkesztője írt már a hétvégi Marge+Minimyst koncertekről egy élménybeszámolót. Azonban megbeszéltük, hogy egy kicsit kiegészíteném az általa írottakat, ugyanis, ahogy az ő posztjában is említésre került, az este technikai háttere némiképp különbözött a szokásostól.  

Feiryn és The Scarlet, A38 hajó, 2015.05.23

Ez most egy kicsit hosszabb poszt lesz, egyszerűen túl sok gondolat van a fejemben a tegnapi este kapcsán...

Egy szülinapi koncerten jártam. A koncert az A38 hajón volt, egy esős nap szerencsére már esőmentes estéjén. (Lassan minden posztom időjárás jelentéssel kezdődik...) Az A38 tetőterasza egy nagyon jól kitalált koncerthelyszín, és ezen önmagában az sem változtat, hogy a hajó fedélzetéről felhallatszó zene néha kicsit furán hat mondjuk egy érzelmesebb, halkabb dal előadása közben. Az esti város fényei, a folyó illata egészen pazar atmoszférát hoznak létre, és ez egy egyébként jó buli esetében is pluszt jelenthet.

Minimyst és Marge, Gozsdu Manó klub, 2015.05.22

Az időjáráshoz igazítani a programokat nyilván nem mindig lehetséges, és talán nem is okvetlenül szükséges. Mégis sokszor átélt tapasztalat, hogy egy koncert sikerét nagyban befolyásolhatja az, milyen idő is van akkor, amikor a publikum elindul otthonról. Úgy tűnik, vannak zenekarok, akik fellépései szinte vonzzák magukhoz az esőben gazdag felhőket, de valahogy az utolsó pillanatban mégis megússzák a zuhét...

Ez a mostani, özönvízben gazdag hétvége némi aggodalomra adott okot. Amikor elindultam a Gozsdu felé, kicsit tartottam attól, hogy az eső esetleg többeket otthon tart majd. Aztán, mire odaértem a Király utcához, épp utolsókat csöpögte az ég, és már lehetett sejteni, hogy ilyen gond nem lesz, a legjobb nyári napokat idéző tömeg volt már hét óra felé is. Az egyetlen érdekesség talán az volt, hogy az amúgy eléggé tömött Color vagy a Spíler legszélső asztalai üresek voltak, gondolom, mert oda még időnként becsöpögött az eső. Egyébként viszont tényleg minden teli volt néppel.

A szórakozóhelyek, klubok személyzetéből a legsűrűbben a pultosokkal találkozhatunk. Az 'arcok' rovatban mindenképp írni szerettem volna erről is, az általam ismert pultosok kivétel nélkül érdekes riportalanyoknak tűnnek. Első beszélgetőtársam Balogh András Péter lett. És ez a beszélgetés bizony rögtön át is írta a fejemben az erről a munkakörről eddig gondoltakat. 

Az általam igen kedvelt, saját erőből, 'garázsból' induló zenekarok gyakran barátokból állnak. Általában a hasonló zenei érdeklődésen kívül sok más is összeköti őket. Az első időkben a közös zenélés is egyfajta buli, egy baráti társaság közös időtöltése. Az első fellépéseik kis méretű, nem túlságosan ismert helyeken vannak, itt többnyire további barátok, rokonok, kollégák alkotják a közönség jó részét is. Az ezzel járó szervezés alig több, mint amikor egy házibulit kell összehozni. Több ilyen induló csapat koncertjén voltam már, ezek mindig érdekes események, ilyenkor még beleférnek az esetleges hangszerkezelési hibák és a nem teljesen kiforrott dalok is. Azzal sincs baj, ha technikai probléma adódik, a hangulat valóban közvetlen és varázslatos. Később - szerencsés esetben - jönnek már az ismertebb klubok, koncerthelyszínek is, azonban itt gyakran még csak a fő produkció előzenekaraként kell helytállni, ezeken a fellépéseken sincs igazából túl sok szervezni való. A zenekar úgy, azzal és annyit dolgozik, amennyire a fő produkció lehetőséget biztosít. A közönség igazából nem rájuk kíváncsi, de ha tényleg jók, a nézők közül néhányan már megjegyezhetik a nevüket.

Király Viktor, Akvárium klub, 2015.05.17

Eljutottam hát ide is. Bevezetésként muszáj néhány szót írnom arról, hogy én bizony teljesen kimaradtam a televíziós tehetségkutatók világából. Ez némileg tudatos is volt, és lett egy olyan eredménye is, hogy bizony a tehetségkutatókon feltűnt, és utána mesterségesen (na jó, szóval némi segítséggel...)  befuttatott előadók nálam bizony eleve hátránnyal indulnak. Sokkal többre becsülök egy klasszikus garázszenekaros, nehéz és szenvedős és verejtékes indulást, mint egy ilyen, a médiák által irányított, tudatos marketinggel létrehozott produkciót. És hogy sokak szerint ez a véleményem nem más, mint verejtéksznobság? Hát, lehet...

Monyo Project és Marthy Barna, Gozsdu Manó klub, 2015.05.14

Erről a koncertről én jelentek, mert kedvenc, lassan íróvá váló hangtechnikusunknak, Istinek ez a nap nem jött össze. Eleve egy defektes kerékkel kezdte a napot, majd egy sikertelen telefonbeszerzésen és filmforgatás miatt lezárt utakon keresztül jutott el a a klubba, ahol nem várt színpadszereléssel kezdődött munkaideje. Érthető, hogy írni most nem akarózott neki.

Pedig lett volna miről...