Profizmus vagy garázsbanda?

Király Viktor, Akvárium klub, 2015.05.17

Eljutottam hát ide is. Bevezetésként muszáj néhány szót írnom arról, hogy én bizony teljesen kimaradtam a televíziós tehetségkutatók világából. Ez némileg tudatos is volt, és lett egy olyan eredménye is, hogy bizony a tehetségkutatókon feltűnt, és utána mesterségesen (na jó, szóval némi segítséggel...)  befuttatott előadók nálam bizony eleve hátránnyal indulnak. Sokkal többre becsülök egy klasszikus garázszenekaros, nehéz és szenvedős és verejtékes indulást, mint egy ilyen, a médiák által irányított, tudatos marketinggel létrehozott produkciót. És hogy sokak szerint ez a véleményem nem más, mint verejtéksznobság? Hát, lehet...

Igazából én is tisztában vagyok azzal, hogy ez nem feltétlenül indokolt hozzáállás. Megesik néha, hogy a tehetségkutatókon valóban tehetségekre bukkannak. És persze azt is tudom, hogy vizet prédikálok, miközben bort iszom, hiszen mondjuk a saját esetemben, mint blogger, is szivesen elfogadnám mondjuk egy profi zenei kiadó segítéségét/állásajánlatát, mint hogy apró lépésekkel próbáljak előrejutni a millió hasonló blog között. Szóval értem én, de az alapérzés akkor is megmarad. A vasárnapi Király Viktor koncertre is ezzel az alapvetéssel indultam el. Tudom persze, hogy kicsoda Viktor, de a dalait és a munkásságát nem különösebben ismertem. A teljes áron majd 4000.- pénzért árult (elővételben azért olcsóbb) belépők, és a Akvárium nagy terme ugyanakkor arra engedett következtetni, hogy sokan lehetnek, akik igazán kedvelik Viktort, tehát egy próbát mindenképp megér az este. Így is lett, de ne szaladjunk előre. A lemezbemutató koncert facebook eventjén az alábbiak olvashatóak:

"...Viktor ennek az új albumnak a dalait és korábbi slágereit mutatja be első önálló szervezésű, különleges koncertjén az Akvárium Klub NagyHalljában. A lemezbemutató koncerten néhány olyan vendégfellépő is tiszteletét teszi, akik így vagy úgy, de hozzájárultak Viktor eddigi sikereihez: nővére Király Linda, akivel már számos közös dalt és fellépést tudhat maga mögött, MC Kemon, akivel új albumának címadó dalát készítette, valamint DJ Revolution, aki különleges beatbox tudásával is hozzájárult Viktor számos élő fellépéséhez az elmúlt években."

No, lássuk. Az első látnivaló a közönség volt. Az este nyolc órai kapunyitás előtt jó fél órával már gyülekezett a nép, és feltűnő volt, hogy bizony sok a fiatal, nőnemű egyed (ez persze érthető) akik kikenve-kifenve, amolyan diszkós vagy színházlátogatós (vérmérséklettől függően) sminkekben jöttek a koncertre. Az általam inkább látogatott kis klubkoncerteken ez kevésbé jellemző, ott sokkal 'természetesebb' a közönség. Hiába, az itt a blogon sokat emlegetett, kis klubokra jellemző 'közvetlenség' ilyen dolgokban is tetten érhető.

Ahhoz kétség nem fér, hogy a nagy helyeknek is vannak előnyeik. A koncert igazi diszkós felvezetéssel indult, DJ pult a színpad közepén, vagy fél órán át sorjáztak az ismert dalok, miközben szépen telt a nézőtér. Jó néhányan táncoltak is, ráadásul maga a DJ is igen jól dolgozott, irányította és 'tüzelte' a közönséget, húzta fel a hangulatot. Az akvárium persze profi koncerthely, tehát a világításban, effektekben tökéletesen ki tudta szolgálni ezt a ráhangoló időszakot.

A DJ pultnál a hangulatfelelős, a lenti képen meg a munkája gyümölcse:

Mire Viktor a színpadra került, tényleg tele lett a terem. A koncert főképp az új album angol nyelvű dalai köré szerveződött. Ezek profi szerzemények, Viktor pedig meglehetősen profi előadónak bizonyult. A közönséggel nagyon jól bánt, persze aki ennyi pénzt kiad egy koncertjegyért, nyilván azért megy, mert szereti az előadót, és jól akarja érezni magát. Táncoltak is többen, a nézőtéren is, és fent a vip erkélyeken is. A dalok jó ütemben követték egymást, a zenekar is teljesen profi volt. A vendégfellépők is hozzátették a koncerthez amit kellett, MC Kemon rappelt, Linda énekelt. Közbevetés: Bár Király Linda felbukkanása óta eltelt pár év, de ez a hangjának nem tett rosszat, sőt! Gyakorlatilag teljesen hozta a fejemben lévő 'teltkarcsú színes bőrű díva' hangképletét, becsukott szemmel abszolút el tudtam képzelni, hogy nem egy itthoni előadót, hanem egy profi amerikai hangot hallok. És ez volt az érzésem az egész koncert alatt. Ez egyszerre jelent jót és rosszat. Technikai, minőségi értelemben mindenképpen jó, hiszen itt egy jó hangú énekes profi körítéssel megrendezett koncertjét láthattuk. Maga a produkció abszolút minőségi munka volt. 

Ugyanakkor engem valahogy mégsem érintett meg, nem tett rajongóvá. Az egész egy profik által készített terméknek tűnt. Akik összerakták, pontosan tudták, ki a célcsoport, milyen módon kell a nézőkre hatni. Pontosan kimérték a Viktor számára ideális 'rosszfiúság' és 'jófiúság' arányát. A dalok pontosan olyanok voltak, amilyet az adott közönség gyorsan befogad. De a profizmus mögül mégis hiányzott az előadó verejtéke. Persze egy ismeretlen előadó koncertjét hallgatva általában hiányzik az a plusz, amit az ismert dalok felcsendülése adna az élményhez. Ugyanakkor korábban már előfordult párszor, hogy olyan előadó koncertjére jutottam el, akiről nem tudtam semmit, a koncert után mégis szinte rögtön rajongóvá váltam, letöltöttem, CD-t szereztem, és aztán mást sem hallgattam napokig. Itt most ezt nem érzem, de persze ez abszolút szubjektív nézőpont, hiszen a közönség tényleg lelkes volt. És lehetséges, hogy egy fiatal és jóképű férfi énekesnek nem is én vagyok a célcsoportja...

Egy bármilyen előadó új lemezét általában úgy szoktam osztályozni magamban, hogy vajon az adott albumot egy, kettő, vagy épp öt év múlva is elő fogom néha venni? Van egy rakás olyan itthoni előadótól származó korongom, akik abban a formációban már rég nem zenélnek, de az évekkel korábbi albumaik ma is hallgathatóak, mert kiállták az idő próbáját, van olyan egyedi mondanivalójuk, még inkább zenei világuk, ami miatt időről időre a lejátszóba kerülnek. Hogy Király Viktor új albuma ilyen-e? Hmm. Legjobb, ha mindenki meghallgatja a 3rd Dimension címre hallgató albumot, aztán maga dönt. 

Az Akvárium viszont tényleg jól kitalált projekt, minden látogatásomkor rácsodálkozom egy-egy jól működő apróságra, az egész klubbon látszik, hogy nagyon át lett gondolva. Az egyetlen gond talán a ma már általános, neten vett, és otthon kinyomtatott belépők köre. Ez persze nem csak itt gond, hanem szinte minden nagy koncerthelyszínen. Ezeknél a belépőknél általában a rajtuk lévő kódot olvassák/szkennelik be, ha ez oké, akkor a delikvens kapja a karszalagot, és mehet is be. Ha ez a kód esetleg több példányban is kikerült, mert mondjuk valaki másodkézből, olcsón vett jegyet, amit esetleg több példányban is eladtak, vagy a kinyomtatott jegyét ott hagyta a munkahelyi íróasztalán, amit egy szemfüles arra járó lefénymásolt magának, akkor gond van. Aki leghamarabb ér oda, azt beengedik, de a többieknél az a kód már nem lesz használható. Az ilyen esetek persze meg tudják akasztani a beléptetés tempóját is. Nem véletlen, hogy mindenhol hangsúlyozzák, hogy senki ne vegyen másodkézből belépőt.

Lezárásképpen: hogy ez a produkció változtat-e, a bevezetőben olvasható alapvetésemen? Egyelőre azt hiszem nem. Király Viktor valóban tehetséges, és biztos, hogy nem ez az utolsó szólóalbuma. De a tegnapi este valahogy túlságosan profi produktum volt, saját mércémmel mérve mintha túl fényesen lett volna becsomagolva a produkció. Valahogy hiányzott a koncertből egy valódi, élő Király Viktor. De mondom, lehetséges, hogy ez a csomagolás és a tartalma sem nekem szólt.

Idevarázsolok azért egy dalt az új albumról, aki nem ismerné, mégiscsak lássa, miről is van szó: 

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!