Patikadomb, Akvárium, Mikulás...

Patikadomb, Akvárium Klub, 2015.12.05. 

Ez egy kicsit megkésett beszámoló, de hát vizsgaidőszak, meg karácsony, meg minden... De mint tudjuk, ami késik nem múlik. Az idei Mikulás koncertjegyet hozott, mégpedig az Akváriumba, Patikadomb koncertre. Egészen pontosan a Kelemen Kabátban zenekar ünnepelt két napos bulival a Deák téren, de minket most ez tökre nem érdekelt, mert mi a PATIKADOMB-ra mentünk, csak és kizárólag, végre koncert, végre megyünk.

Még nyáron ismertem meg a zenekart egy barátnőm jóvoltából és azonnal rápattantam. Nagyon megtetszett a szövegvilág, hogy végre nem egy együgyű, „szex, pia, csajok, bulik, magány, szerelem, elhagyás, ital, megint szex” és a többi, vagy pedig „zöld a tenger és lila az ég, elfogyott a pálesz adjál még” tartalmú slágergyanús, igen igénytelen, alja magyar egy nyaras, egy dalos vakerról van szó, hanem van bennük valami, nem tudom, csak úgy van és kész.

Megtetszett, követni kezdtem. Nyáron tűkön ülve vártuk a Süssön-t, hogy végre felkerüljön YouTube-ra, ne csak random kaphassuk el a Petőfi Rádión. Aki ismer, tudja, hogy nem szoktam finomkodni kritika terén. Kulturáltan, de megmondom azt is egyenesen, ha valami nem frankó. Szeretem a tetszésem és nem tetszésem is egyaránt kifejezni az előadóknak – jogos a kérdés: ez ugyan kit érdekel? Mégis mikor azon a szinten túllép nálam a dolog, hogy imádom, szeretem, megveszem, és többet akarok tudni arról, hogy kik ezek az újonnan feltűnt, tehetséges srácok, akkor bizony nem rejtem véka alá a véleményem. Valamikor nyár végén írtam a fiúknak egy üzenetet, amiben tudattam velük, hogy egész fasza, amit csinálnak, majd érdeklődtem, hogy mikor lesz fellépés, mert, ahogy néztem az oldalt, nem nagyon voltak fent események, nem igazán hallottam arról, hogy felléptek-e már, milyen sűrűn koncerteznek, szóval gondoltam egy kérdést megér. Azt a választ kaptam, hogy talán majd októberben, jól van, jól van, várom-várom, semmi. Na, király…

De a várakozás meghozta gyümölcsét, jött az áhított esemény híre, előzenekarként meg fog jelenni a banda december elején az Akvárium Klubban. Nagyon jó! Azt hiszem elsőként vettem meg a jegyet az estére, persze párosan, hiszen egyértelmű volt, hogy viszem magammal azt is, aki ezt az egész lavinát elindította.

Kis otthoni alapozást követően becéloztuk az Akváriumot, még éppen nem késtünk el, kértünk egy sört, amikor fel is csendültek a Malőr nyitó akkordjai izgi intróba bújtatva. A második dal a Fölémellé nevet viseli, melyet soha világ életemben nem hallottam, kiderült, hogy nincs is róla felvétel és csak koncerten játsszák a srácok, szó mi szó, tetszetős volt így elsőre is. Harmadikként az egyik személyes kedvencem, a Mentés és kilépés csendült fel. Ahhoz képest, hogy a fiúk nem koncerteztek még túl sokat (szerintem) egészen rutinosan járták be a színpadot. Volt kis számok közötti bónusz játék, szóval úgy összességében kigyakoroltnak tűnt a színpadkép (ígérem, próbálok negatívat is keresni, mert szeretek valamit mind a két oldalról megvizsgálni és „bírálni”, de most épp nem tudok, lehet ez annak köszönhető, hogy már marhára vártuk a koncit illetve, hogy táncba kísért minket egy üveg Becherovka, na mindegy.) A Reccs! következett, melyet csak az utóbbi hetekben kezdtem el hallgatni (eleinte ez a szám tetszett a legkevésbé – na, tessék, negatívum!- nem is szedtem le elsőre, aztán valahogy mégis, talán ismét a szöveg miatt, de hallgatni kezdtem. A hangszerelés talán szokatlanul elektronikus a többi számhoz képest, kicsit kilóg a sorból ez a dal, ezért lehet fura. A koncert felénél két újból ismeretlen dal hangzott el (Mutatvány, Vidám hajnal). Hetedikként a másik nagyon várós dalunk a Mechwart liget kúszott a fülünkön keresztül be az agyunkba. Ehhez a dalhoz készült a Patikusok első rendes klipje. Szintén türelmetlen várakozással telt számunkra a dalpremier napja, mert egészen addig gubbasztottunk a rádió előtt, míg a barátnőmnek már mennie kellett, majd, ahogy elment, egy perc múlva szólt a dal.

A koncert végéhez közeledve a Ringató szólt – ezzel a felvétellel ismertem meg őket. Utolsó előttiként a Felhívás keringőre került prezentálásra, a koncertet pedig várható módon a nyár slágere a Süssön zárta.

A fellépés után mit sem törődve a Kelemen Kabátban eljövő színpadra lépésével, felkutattuk a srácokat és élőben is megmondtuk nekik, hogy még mindig fasza, amit csinálnak. Ezután kicsit dumálgattunk velük zenéről, volt tagokról, erről-arról, ittunk ezt-azt, elvoltunk. Az este folyamán mindenkinél folyamatosan és egyenletesen nőtt az alkoholszint az idő múlásával, így valamikor elvesztettük egymást, nekik pakolni kellett, nekünk már úgy is mindegy volt (persze csak a jó ízlés határain belül), szóval még eltöltöttünk némi időt helyen, majd hazabotorkáltunk.

Jó kis koncert volt, érdemes volt kivárni, úgy érzem, rajta kell tartani a szemet ezen a brigádon, mert ki tudja, mi minden bujkálhat még bennük, ráadásul még „civilben” is jó fejek! Szerintem tuti hallunk róluk még!

(ui.: elnézést a rossz minőségű képekért, itt még nem volt meg a gépem, így sok fejtörésbe telt, hogy hogyan varázsoljak elviselhető fotókat a cikkembe az estéről.)

Aki nem ismerné a csapatot, az lesse meg a 'Süssön' című dal videóját:

 Ha te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátunk mondta: Több szem, többet hall!