Kutyák, fagylaltok, Vera...

Jónás Vera, Gozsdu Manó klub, 2015.02.19.

Ez a csütörtök este egy hirtelen ötlet folytán alakult, elvileg nem készültem sehová. Aztán mégis körbenéztem az aktuális facebook eventek között, és szerencsémre megakadt a szemem a GMK-ban meghirdetett Jónás Vera koncerten. Sokat ugyan nem tudtam az előadóról, de a megérzés nem csalt, valóban nagy kár lett volna kihagyni.

Jónás Vera, vagyis Vera Jonas. Merthogy a hölgy Londonban tanult zenét és dalszerzést/szövegírást, és a londoni kapcsolatok most is megvannak, arrafelé is koncertezik, elég sűrűn. Szerencsére most épp itthon járt. A GMK-beli koncert vagy 100 fős közönség előtt kezdődött, és jöttek folyamatosan a nézők, a harmadik-negyedik számtól kezdve szemre telt ház volt végig. A beállás szerintem hosszabb volt a megszokottnál, de most kicsit átépítették a színpadot, pontosabban áthelyezték a backstage helyiséget, és még nem került minden hangsugárzó a helyére, ez pedig a hangtechnikusok munkáját nem könnyíti meg. És bár a végére mindenki elégedettnek tűnt, azért én nem éreztem teljesen kiforrottnak vagy inkább összeértnek a hangzást. Aztán a koncert első dala mégis úgy szólt már, ahogy annak kell, és később sem volt semmi probléma. A felállás bőgő-dob-gitár és persze Vera, aki többször szintén gitárt ragadott, és nem is csak díszletként, valóban tud velük bánni, újra kedvet is kaptam az otthoni gyakorláshoz...

Ez az este Veráról szólt. Azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy istenadta előadó és tehetség. Nem tudom hogyan lehet ezt jól megírni, de megpróbálom a saját érzéseimen keresztül:

A beállás alatt Vera csak egy helyes, de igazából átlagos nőszemélynek tűnt. Gitározott meg énekelt is, de nem nagyon fogott meg, kicsit el is bizonytalanodtam, hogy jó ötlet volt-e pont ide jönnöm. Aztán elkezdődött a koncert. És valami döbbenetes volt a változás! Ugyanaz a nőszemély, ugyanaz a ruha, de egészen más érzések, egészen más megítélés, már az első taktusok után. Hihetetlen jó nóták, jó hangszerelés, és tényleg döbbenetes előadásmód. Nagyon-nagyon érdekes élőben nézni ahogy Vera énekel. Az apró kis grimaszok, mosolyok, nevetések, sokszor kicsit talán a saját dalai szövegén is. Vagy lehet hogy épp a keletkezésük jut eszébe? A dalok átérzése, az éneklés öröme... mind-mind ott van az arcán. Bele lehet szeretni hamar. Ráadásul egy ilyen mosolygósabb játékosabb dal után meg rögtön jön egy rendes jazz dívás indítás, ami aztán megint változhat akár egy számon belül is. A dalok közötti összekötő szövegei, vagy adott esetben akár egy komplett kis történet elmesélése is roppant ügyes és szórakoztató varázslat. Erről nekem amúgy rögtön beugrott Joss Stone tavalyi koncertje a Budapest Park-ban, Ő is hasonló stílusban tartotta a kapcsolatot a közönséggel, és ez már nála is nagyon bejött.

A dalok elég vegyesek, bár mind érdekes. Jó részük (talán egy kivétel volt a koncerten) természetesen angol nyelvű, a stílusuk viszont eléggé meghatározhatatlan. Van persze komolyabb jazz és soul beütés, más dalok popos hatásúak, megint mások kicsit elektronikusabbak, vagy épp rockosabbak. Ennek ellenére mégis összeáll a produkció, Vera hangja és az ő szellemisége ott van minden dalban, ez biztosíthatja a sokszínűség ellenére mégis egységes hangzást. Ez tényleg egy Jónás Vera koncert. Nem egy koncert, ahol a Vera által énekelt dalokat lehet hallgatni, hanem egy koncert ahol Vera maga a produkció, mindenestül, gondolatostól, lelkestül, mosolyostól. És még énekel is. Meg gitározik.

Döbbenet, na!

A közönség rendesen elvarázsolódott, persze nyilván tudták is mire mennek, de élvezték és átérezték minden percét a produkciónak.

Szóval, az este folyományaként újabb poszter kerülhet fel a falra, újabb CD mehet a gyűjteménybe, és újabb név van a 'semmiképp-sem-kihagyható' koncertek listáján. Egyébként érdekes és elgondolkoztató az estének az a megközelítése is, hogy lám-lám, mégis csak lehet telt házas egy klubkoncert, még akár csütörtökön is. Itt a blogon már sokat búsongtam azon, hogy a népek nem hajlandóak pénzt adni a zenéért, például koncertbelépőre sem, meg lusták is kimenni a hideg és sötét téli estében. Aztán most kiderült, hogy talán mégsem...

Amúgy pedig van egy csomó videó meg felvétel a neten Verától. De az a helyzet, hogy ha ezeket hallgattam volna csak meg, biztos nem lennék ennyire lelkes. Egyszerűen egészen más a fent említett 'komplett' Jónás Vera koncert mint az általa énekelt dalok videón való megtekintése és meghallgatása.

Nincs mit tenni, figyelni kell a facebookot, esetleg feliratkozni Vera oldalára, aztán élőben megnézni, minél hamarabb. Ha nem teszitek, előbb-utóbb bánni fogjátok.

Én szóltam...

Ja, rendszeresebb olvasóink biztos észrevették, hogy milyen jó fotó van a posztban. Nos, igen, ezt ugyanis nem én követtem el, hanem a GMK méltán kedvelt valódi fotósa, Totisz Tamás. Ezúton is köszönöm neki a képet. A legtöbb ott rendezett koncerten ő a fotós, a képei fel is kerülnek a klub honlapjára, érdemes odakattintani.

Hmm. Egyesekben felmerülhet, hogy meg kéne magyaráznom a poszt címét. De nem teszem. Aki kíváncsi Jónás Verára, úgyis megnézi a honlapját, meg a facebook oldalát...

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!