Rock and road

Manőkken Proletárz, Hollywoodoo és Szekeres András zenekara, GMK, 2015.04.30

Ezen az estén egy régi elmaradásomat sikerült végre bepótolnom. Ugyanis én még sosem jártam Hollywoodoo koncerten, pedig Szabolcs, az egyik gitárosuk civilben kollégám már néhány éve. Persze nem volt ez annyira nehéz kötelesség, de erre még visszatérek.

Az este három csapat követte egymást, ami kíváncsivá tett, három együttesnyi hangszer, felszerelés és persze ember nem kevés, a GMK színpada meg azért nem egy fesztiválszínpad méretű hely... Várható volt, hogy az átállásoknál a technikusnak és a pakoló személyzetnek lesz dolga elég. 

Így is lett. A megszokott 18.00-ás becuccolási és beállási kezdő időpontra nagyjából ott voltak a zenészek. Jó sok ember össze jött, a színpad előtt több kupacban gitártokok, rackek, erősítők álltak. És persze ember is volt elég, hiszen ezek 4-6 fős zenekarok, plusz mindenhol volt általában egy-két segítő vagy barát, kísérő... Pár pillanatra kicsit kaotikusnak is tűnt a dolog, bár ez csak a látszat volt, ugyanis a munka haladt. A GMK hangtechnikusa, Isti hozta a szokásos katonásan gyors és fegyelmezett stílusát, azonban aki ezen az estén talán a legfontosabb volt, az bizony a Hollywoodoo színpadmunkása, vagyis roadja, András (akit mindenki csak Szix-nek hív). Ugye itt három fellépő volt, a koncerten a Hollywoodoo volt a második, középső fellépő. Következésképpen az ő motyóikat kellett talán a legtöbbet pakolni, hiszen mind a beálláson, mind a koncerten komplett fel és lecuccolás volt a feladat. Kívülről figyelve nem is nagyon állt meg, precízen és nagyon gyorsan dolgozott, láthatóan nem először csinálta, és Istihez hasonlóan jól kialakult feladatlista lehet a fejében, amit végigcsinál, ha mamutok potyognak az égből, akkor is.

A délután hat órai megjelenés és a pontban este nyolc órai koncertkezdés között nem is nagyon volt pihenő, pedig maga a technikai beállás a szokásos tempóban történt, egyszerűen a fizikai munka volt sok, hangszerek fel és le, állványok, mikrofonok cseréje, meg millió kis apró beállítás. (A hangtechnikai munkáról írt már Isti, de most hétfőn jövünk egy hosszú poszttal ebben a témában.) Még közvetlenül a koncert előtt is volt munka rendesen, például a Hollywoodoo tracklistje csak ott állt össze véglegesre, amit szintén Szix írt át és ragasztott fel a zenészek elé. Szerintem egész este vagy 10 percet pihent. 

És akkor azért essen szó a koncertről is. Az első fellépő a Manőkken Proletárz volt, akik nagyon kellemes zenét játszottak. Tempós, jól összerakott dalok, amolyan garázsrockos stílus. Ráadásul női frontemberük (frontasszonyuk) van, ami azért ebben a stílusban nem megszokott. A koncertjük hangulata, tempóssága folyamatosan fejlődött, az első 1-2 szám kicsit kevésnek tűnt, (valahogy nem volt elég a rock meg a lendület...) ekkor még a frontasszony Kerekes Sugárka énekhangja sem győzött meg. De aztán gyorsan összerendeződött és beindult a koncert, egyszer csak elkezdett járni a lábam, és a közönség is így volt vele. Nagyjából 50 percet játszottak, és a koncert végén a közönség soraiból felhangzott a vissza-vissza kórus, de persze erre a három fellépő és a rendelkezésre álló időkeret miatt nem volt mód. (A GMK-ban este 11-kor vége a koncertnek, bármi is történik.) A csapatot tényleg csak ajánlani tudom, mindenki nézze és hallgassa meg őket. Érdemes a honlapjukat is meglesni, aki kíváncsi a történetükre, és szeret olvasni, ott igazán van mit. Sok együttesnek csak amolyan alibi honlapja van, pár kép meg pár név az egész. Na, ez nem olyan. Ja, még egy fontos momentum, amin töprengtem sokat: a csapat dobosának, Dánielnek, hosszú haja van, amit dobolás közben ráz is, ahogy azt kell. Azt néztem, hogy ez messze nem annyira egyszerű, ahogy azt szerintem sokan gondolnánk. A korrekt hajrázást komoly munka lehet elsajátítani. Nem fontos, csak megjegyeztem. Majd egyszer írok erről is...

Az este második fellépője a Hollywoodoo volt. Meg kell mondjam, egészen kellemes meglepetés volt számomra a koncert. Mint a bevezetőben írtam, halogattam kicsit ezt a látogatást, és ebben az is benne volt, hogy úgy gondoltam, ez nem kifejezetten az én zenei stílusom. No, ehhez képest kiderült, hogy de. Pontosabban az derült ki számomra, hogy ez a csapat jóval dallamosabb, hogy úgy mondjam kifinomultabb rockzenét játszik, mint amire számítottam. Igazából most majdnem elkezdtem leírni, hogy melyik csapattag miért tetszett, de mégsem teszem, ugyanis ez egy kiforrott produkciónak tűnik, jó zenészek, nagyon jó frontember, és tényleg jó dalok. Abszolút ajánlható kategória, mindenkinek meg kell hallgatni. A koncerten korábbi és újabb szerzemények is elhangzottak, és bizony úgy látszik, igaz amit a zenekarról beszélnek, a kicsit csendesebb időszak után valóban új erőre kaptak, irány a világhír. Maga a koncert is jó hangulatú volt, a zenészek rendesen leizzadtak, ahogy kell (pedig ment a klíma a helyen) a közönség a zenekarral együtt lélegzett, vették a lapot. A koncert után itt is jött a vissza-vissza kórus, még hangosabban, mivel eddigre amolyan laza teltház lett. Persze a már említett okok miatt ők sem jöttek vissza. 

Az este harmadik fellépője a Junkies-ből is ismert Szekeres András és zenekara volt. Róluk most nem írok, mert én nem tudtam ott maradni már a koncertjükön, a beálláskor persze hallottam őket, jó lett volna maradni, majd bepótolom. 

Addig is a konklúzió a szokásos: mindenki menjen klubkoncertre, mert az jó. És becsülje meg a színpadmunkásokat.

Ha Te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!