Méghogy vendéglátós előadók?

A koncertek jó része hagyományosan a hétvégére összpontosul. Azonban egy kellemes esti koncert a hét közben is feldobhatja a hangulatunk, még akkor is, ha másnap esetleg korán kell munkába indulnunk. Maximum ilyenkor kicsit kevesebbet iszunk - már ha amúgy szoktunk, persze...

Koncerteket - legalábbis Pesten - lehet találni szinte a hét minden napján. Különböző stílusban, különböző helyszíneken. Tegnap például, (egy keddi napon) a FatMo's szokásos esti koncertjét hallgattam meg. Ezek kilenc körül kezdődnek, és 11 felé van végük, tehát, ha nem vagyunk kifejezetten koránfekvősek, simán hazaérünk még időben. Ezekről a koncertekről és magáról a helyről már írtunk itt. Tegnap P Molnár Viktória énekelt nekünk, most kicsit más kísérettel mint korábban. De nagyon-nagyon jól!

Ezek a FatMo's beli koncertek általában amolyan 'cover' előadások, tehát ismert dalokat hallhatunk, de mindig az adott előadó saját stílusában. És meg kell mondjam, bizony sokszor jobb lesz a végeredmény, mint az eredeti előadó eredeti verziója. Tényleg érdemes meghallgatni. Ráadásul ezek a koncertek ingyenesek. Pontosabban, tekintve hogy a hely egy étterem, nyilván az a cél hogy a vacsorázó közönség érezze jól magát, nekik szól a zene. De azért ha a zenerajongó a vacsorát kihagyva, maximum egy-két sört elszürcsölve hallgatja végig a koncertet, senki nem nézi ki.

És ilyen közelről nézni-hallgatni az előadást tényleg inspiráló. Mind Viki, mind a kísérők nagyon profik, ez tegnap ki is jött, mert dacára annak, hogy itt előre összeállítottak a műsorok, azért be- beeshet néha egy-egy speciális kérés is. Tegnap is volt ilyen dal, amit ismertek ugyan, de a repertoárban nem szerepelt. Végül némi mobiltelefonos szövegolvasós segítséggel mégis sikerült előadni, bár Viki nem volt elégedett a végeredménnyel, ezt a dal végén egy 'sorry' szócskával jelezte is. Pedig amúgy, közönségként hallgatva nagyon is rendben volt, egy-két kis kihagyás, vagy tempóhiba inkább még előnyére szolgált, élőbbé tette az élményt.

Megint el is gondolkoztam azon, hogy zenészek között mekkora különbség lehet, és magához a zenéhez ki is van közelebb... Azok a fiatal előadók, akik csak a saját dalaikat játsszák, és büszkék is arra, hogy ők nem holmi vendéglátós zenészek, vagy azok, akik ugyan szintén csinálják a saját projektjeiket is, de mellette ilyen jellegű fellépéseket is vállalnak, és gyakorlatilag bármit képesek előadni, méghozzá igazán élvezetes és profi módon?

Mindkét körbe tartozó előadókkal találkozom sűrűn, és bevallom, korábban én is azt vallottam, hogy a saját produkció az igazi (Charlie megénekelte: „igazi zenész saját zenéjét játssza” - de ne feledjük, ő is vendéglátós zenében edződött előadó). Most, megismerve már azért több olyan előadót, aki ezt csinálja, azt mondom, ez a fajta 'mindenteljátszunk' iskola szinte kötelező kéne legyen. Számokat írni, és a saját elképzeléseket megvalósítani persze nemes és felemelő és fontos dolog, de a zenéhez való viszonyt, a rutint, azt, hogy a zene gyakorlatilag olyan természetes legyen mint a levegővétel pont az ilyen fellépések tudják biztosítani.

Szóval azt gondolom, semmiképp sem szabad előítéletekkel viszonyulni a vendéglátósként elkönyvelt fellépések és produkciók felé. Aki pedig inkább a saját fülére hallgatna, az menjen el mondjuk a FatMo's-ba, és hallgassa meg Vikiéket. Minden kedden és csütörtökön ők játszanak, de a hét többi napján is hasonló produkcióba hallgathattok bele.

Tényleg érdemes.

Egy videót ide is linkelek, ez ugyan nem a tegnapi estén készült, bár ez a dal Vikiék előadásában is hallgatható. Inkább azért választottam ezt a videót, mert az előadói nagyon is jól bizonyítják, hogy milyen profi produkciót lehet csinálni más dalait játszva.