Ennek a posztnak az apropóját egy néhány héttel ezelőtti facebook bejegyzés adta, ahol a Gozsdu Manó klubban is sűrűn előforduló fotós, Totisz Tamás írta ki magából az épp aktuális gondolatait. Miután én amúgy is szándékoztam egy posztot szentelni a profi koncertfotózásnak, adta magát a lehetőség, hogy leüljünk Tamással beszélgetni egyet. Ennek a beszélgetésnek az eredménye olvasható alább.
A blog olvasói már megszokhatták, hogy ha én írok valamiről, abban a technikai háttér, a kulisszák mögötti világ mindenképp szerepet kap. Korábban már volt egy bejegyzés itt a blogon a klubok hangosításáról, abban is közreműködtem, azonban az inkább a szerzője külső látásmódját tükrözte. Mióta személyesen is elkezdtem a blogba írni, folyamatosan javasolják a barátok, hogy írjam meg egy teljes napom. Hiszen sokan vannak, akik azt gondolhatják, a hangtechnikus élete csupa vidámság és buli, alig pár órát dolgozik egy este, zenét hallgat, tulajdonképpen azért kap fizetést, amiért másoktól pénzt kérnek...
Gozsdu Manó klub, 2015.04.29-05.02.
Meglehetősen hosszú hétvégén vagyunk túl. Szerdától vasárnapig vártuk a kedves vendégeinket, nem kevesebb, mint 9 produkcióval! Szerdán két külföldi fellépő, a Kayo Dot, és a Botanist zenekarok nyitották a színvonalas sort. A műfaji besorolástól, meg a tipikus itt a blogon megszokott élménybeszámolótól most tekintsünk el, van néhány sokkal érdekesebb dolog is. Közel másfél óra késéssel érkezett meg a két zenekar. Semmi aggodalom, semmi idegeskedés kapkodás, egyszerűen lazaság, jófejség, vidámság, örömködés. Ugye milyen furcsa? A szokásos kedvességgel és szeretettel fogadtam a két zenekart, akik meglepően közvetlenül viszonozták a segítőkészségemet. Érdekes megemlíteni, hogy miután megérkeztek, lerakták a cuccot, egy 5 perces "eligazítást" tartottunk mindkét zenekarral, majd egy hangyabolyhoz hasonlító nyüzsgés következett, nem több mint 15 percig. Ennyi idő alatt a zenekarok felpakolták a cuccukat a színpadra, összedugták, kipróbálták, beállították, és átadták nekem a terepet. Alig ötperces mikrofonozás kábelezés után indulhatott a beállás!
Minimyst és Carbonfools, Barba Negra Track, 2015.05.02
Bár a naptár nem ezt mondja, de a gyakorlatban nagyon sok területen a május a nyár hivatalos kezdete. Ekkor nyílnak a strandok, ekkorra általában leengedik a teniszpályákat télen burkoló sátrakat és kinyitnak a csónakházak is. Kiássák az avarból az erdei kisvasutak sínpárjait és a kempingek sátorhelyeit, a tóba kerülnek a balatoni strandlépcsők...
Valamint, nem utolsó sorban, nyílnak a szabadtéri koncerthelyszínek is. Ezen a hétvégén kezdte meg a szezont többek között a Barba Negra Track is, a Rákóczi (volt Lágymányosi) híd budai hídfőjénél.
Manőkken Proletárz, Hollywoodoo és Szekeres András zenekara, GMK, 2015.04.30
Ezen az estén egy régi elmaradásomat sikerült végre bepótolnom. Ugyanis én még sosem jártam Hollywoodoo koncerten, pedig Szabolcs, az egyik gitárosuk civilben kollégám már néhány éve. Persze nem volt ez annyira nehéz kötelesség, de erre még visszatérek.
Middlemist Red, Gozsdu Manó klub, 2015.04.24-25
A pszichedelikus rockzenéről elég sokan azt sem tudják, eszik-e vagy isszák. Bevallom, itt a blognál sem vagyunk túl jó ismerői a műfajnak. Mindenesetre a múlt hétvégén az ezen műfajban igazán ismert nevű Middlemist Red zenekar hiánypótló ötlettel állt elő, és rendeztek egy két éjszakás psych-rock bulit. A hangmérnök persze Isti volt, hát gyorsan - bár sajnos nem túl hosszan - megírta a benyomásait:
Ez most egy kicsit másféle írás mint a megszokottak, de ez talán annyira nem baj. Más blogokba egy időben írtam néhány street food témájú posztot is. Amikor a klubkoncert blog indult, szóba is került, hogy egy külön rovatban érdemes volna a bulinegyed vendéglátó helyeiről is írni, de akkor arra jutottam, hogy millió és egy blog foglakozik a burgerekkel és a street food intézményével, tehát ez a téma innen kiszorult.
Azonban az is igaz, hogy azért a koncertlátogató is megéhezik néha, és a koncerthelyszínek többsége inkább az italfronton erős. A klubkoncert blog ráadásul sokszor mesél a helyek, események hangulatáról, Ahhoz pedig, hogy egy este végül is milyen nyomot hagy bennünk, igenis hozzátartozhat az is, mit és hol és milyen körülmények között ettünk.
Bérczesi Robi, Gozsdu Manó klub, 2015.04.23
Van, hogy minden máshogy alakul, egy megbokrosodott hangszer, esetleg egy épp rosszabb passzban lévő művész fel tudja borítani a dolgokat...
Isti jelenti:
A tegnap este nem várt fordulatokat hozott. Bérczesi Robi megjött, elő volt készítve minden, bedugta a gitárját, eljátszott egy dalt, és kész is volt a beállás. Ezután olyan jó másfél, majdnem két órára eltűnt. Nekem nagyon furcsa volt, hogy ő nem igazán szeret köszönni, meg úgy egyáltalán kommunikálni. Csak amennyit muszáj, szakmailag. Már másodszorra játszott nálunk, és ismét egy kamerával érkezett, amivel folyamatosan rögzítette az eseményeket, sőt, beszélt is a kamerához. Nehézkesen indult a koncert, jó 20 percet késett, mondván, hogy várta a whisky-kóláját. A népdalos blokkig minden rendben is ment.
