A címbeli kérdés persze jelképes. Nem a konkrét zenészekről szól, hanem a korábbi, a kezdő zenekarokra leselkedő veszélyeket taglaló írásunk folytatásaként egy másik nézőpontot jár körbe.

Ha körülnézünk, alapvetően két utat követnek a zenészek és a zenekarok. Az első, amikor minden tag egyenlő súllyal van benne a produkcióban, ezt szimbolizálja a címben a Beatles neve. Közös szekeret tolnak, közös a tehervállalás, és jó esetben közös lesz a siker és a hírnév is.

A másik út az, ahol csak egy ember, a frontember neve a fontos. Igazából az egész produkció rá épül, őt hirdetik a plakátok, ő nyilatkozik a rádióban...

Az első eset hasonló ahhoz, mintha egy társas vállalkozást hoznának létre a tagok. Egyformák a kötelezettségek, és egyformák a jogok is. Nyilván szükség van döntéshozóra, vezetőre, de alapvetően mindannyian ugyanannyit invesztálnak a közös produkció sikeréért. A kezdeti szakaszban persze gázsi nélkül játszanak, adott esetben közösen dobják össze a próbaterem, vagy az utazás költségeit. Az esetleg már csordogáló bevételeket is közös elhatározással forgatják vissza a zenekar fejlődésébe, vagy közös elhatározásból osszák szét egymás között.

A második eset már nem ilyen egyszerű. Itt elhangozhat az, hogy a produkció szempontjából a frontember a fontos és az állandó. A többiek, a zenekar csak kísérő funkciót tölt be. Ehhez mérten ők akár cserélhetők is. (Keveseket érdekel, ki zenél mondjuk Tom Jones, vagy épp Prince háta mögött.) Vagyis tekinthetjük úgy, hogy ez egy olyan cég, ahol a zenekar igazából alkalmazottakból áll. Ők nem a közös hírnév miatt csinálják, hanem - mondjuk ki - pénzért. Legalábbis így kéne legyen, hiszen a zenekar döntéseibe nem szólhatnak bele, az a frontember elképzelései alapján alakul. Ebben az esetben persze máshogy áll az anyagi hozzájárulások, a költségek fedezésének kérdése is. Aki frontemberként ezt az utat választja, az tisztában kell legyen azzal, hogy minden költség őt fogja terhelni. (Kedvenc menedzser könyvemben van az a mondat, hogy soha nem várható el egy alkalmazottól, hogy a tulajdonos álmát megvalósítsa. Ez nem az ő feladata.) Esetünkben még az sem várható el tőlük, hogy mondjuk ingyen lépjenek fel. Hiszen az esetleges ingyenes buli ismertség növelő hatása őket nem érinti, ők ebből nem profitálnak. Az ugyan igaz, hogy ha a zenekar sikeres lesz, akkor az ő szakmai életrajzukban is ott lesz ez a 'munkahely' mint referencia, de azért ez nem biztos hogy elegendő a befektetett idő és energia kompenzálására.

Ismerek példát mindkét esetre, többet is. A leggyakoribb persze ennek a két útnak a kombinálása. A problémák általában ezeknél a kombinációknál a leggyakoribbak, hiszen itt nincsenek abszolút egyértelmű szabályok. A próbatermet mondjuk a frontember fizeti, és más módon is sokat invesztál a csapat sikeréért. De elvárja azt is, hogy a csapat mondjuk gázsi nélkül lépjen fel, hiszen az álom megvalósításához szükséges lépcsőfokok az ingyenes bulik is. És ez bizony sokszor vezet konfliktusokhoz. Az különösen érdekes, amikor mondjuk egy zenekar több tagjával is beszélek, és azt veszem észre, hogy ők maguk is máshogy látják ugyanazt a helyzetet, miben épp vannak. Máshová helyezik a hangsúlyokat, máshol érzik a gondokat. Ez pedig aligha vezet jó irányba, hiszen ennek nyilván az az oka, hogy a zenekaron belüli kommunikáció nem kifejezetten jó. Vagy egyszerűen felszínes, mert a békesség okán a tagok nem mernek elég mélyre hatolni a problémák átbeszélésében. Nem akarják megbántani egymást, esetleg érzik, hogy a másik álláspontja sem rosszabb a sajátjuknál. De a sértettség, az esetleges rossz érzés ettől még megmarad és gyűlik... 

És hogy ilyenkor mit lehet tenni? 

Én azt tapasztalom, ha időben észbe kap a zenekar, általában lehet ezt kezelni házon belül is. De épp az előzőek szerint sokszor jobban beválik, és gyorsabb eredményt hoz, ha külső szakember segítségét kérik. Általános tapasztalat, hogy a legtöbben apró sérelmek esetén még nem szólnak, nem jeleznek. Az élet megy tovább, de a következő apró sérelem szépen ráépül az előzőre. És mire szóba kerül a probléma, addigra már nagyon mély lehet az igazságtalanság érzése. Ilyenkor már a tagok közti megbeszélés nem segít, hiszen sokszor a konkrét téma, vagy apropó csak egy része a mélyben összegyűlt sérelmeknek. Ezeket sokszor nem is lehet a megbeszélés közben előkeresni, de egy külső szakember még ilyenkor is rendbe hozhatja a dolgokat. Vannak is erre szakosodott szakemberek, például a már bemutatott Csehi Ágnes. Ha bárki úgy érzi, hogy a zenekarban, ahol zenél, valami nem jó felé halad, és szeretné, ha ezt gyorsan és tartósan megoldhatnák, akkor bizony érdemes lehet igénybe venni egy coach segítségét.