The Scarlet, Dürer Kert, 2015.12.18.
Lévén, hogy éppen hogy csak befejeződött a szorgalmi időszak és nyájasan mosolyog az ajtón túl a vizsgaidőszak, igen fáradtan érkeztem a négy koncertet számláló estére, amiről később kiderült, hogy valójában tíz koncert van egy helyen egy időben. A Dürer kert mindhárom termében egész estés bulik voltak, fő szám a nagy teremben a Fish! volt, futottam pár kört, de végül az ő koncertjükre nem jutottam be.
Fél nyolckor kezdődött az első elő zenekar a Warning nevű formáció, jobbára Green Day feldolgozásokat játszottak, tehát kicsit ilyen Green Day Tribute-nak tűnt nekem, de több más kaliforniai punk -féle feldolgozás dalt is hallhattunk tőlük. Elég korán volt még, így csak néhány ember lézengett a teremben. Borzasztó fiatal együttes volt, szerintem a tagok együttes kora nem érte el a 40 évet, szóval minden tiszteletem az övéké, hogy ilyen fiatalon ilyen bátrak! Látszott, hogy ki voltak gyakorolva a zenei témák, de az éneken még van mit javítani, kicsit bátortalan és hamiskás volt, de valahogy el kell indulni, szóval sok sikert srácok!
Őket követte az Unlimited Illusion nevű banda, ahol egy hölgyemény volt az énekes. Papa Roach-tól elkezdve a Paramore-on át néhány saját dalon keresztül egészen sok minden felcsendült. Kicsit élettel telibb volt nekem ez a koncert, többen is voltak már. Alapvetően jól énekelt a lány, bár itt is voltak hamiskás hangok (a mélyek leginkább). Alapvetően egy élvezhető, dinamikus koncert élményét keltette bennem. A basszeros úriember előszeretettel pózolt a kamerámnak, volt egy kis mozgás a színpadon, a lány nem tűnt feszkósnak, úgy vettem észre, rutinosan látja el a frontember szerepét, csak így tovább!
Bevallom, elég sokat jöttem mentem a koncertek alatt, szóval nem voltam mindig bent. Lőttem néhány képet, felfedeztem a terepet és legfőképp hónapok óta végre váltottam hat mondatnál többet a legkedvesebb barátaimmal. Egyik közülük éppen most utazott haza külföldről szóval Ő volt a „sztárvendég”. Sok ismerős arccal, Alvin Roadokkal és a hangtechnikusukkal, Szabival is összefutottam. Rengeteg embert vonzott a Fish!, így őrületes tömeg volt állandó jelleggel ruhatár előtt, meg úgy kb. mindenhol máshol is.
Visszaérkezve a Piszkos Fred nevű kalóz csapat készült húrokba csapni. Közeledve az est fő számához, sorról sorra telt fel a terem, magába szippantva a sört locsoló, lélekben írré váló vad tengeri vitézekkel.
Megmondom őszintén, az este folyamán nekem személy szerint ez a formáció tetszett a legkevésbé. Valahogy nem nyerte el a tetszésem a színpadkép és a kisugárzás, mert nem társult hozzá olyan zenei minőség (hangsúlyozom, szerintem), amivel az ember megengedheti magának a színpadon való ilyen fajta járást-kelést. Hogy mit értek ez alatt? Olyan benyomásom volt a frontember habitusa, kisugárzása és viselkedése láttán, mintha a nyári fesztiválok headliner bandájáról volna szó, túljátszotta a frontemberi szerepeket, eltúlzott és teátrális volt, és zeneileg viszont nem túlzottan hozta azt, amit vártam volna. Az ének egy artikulálatlan, bántóan hangos, zavaró, gyakorlatilag üvöltöző beszédként jött át, nem ének volt. Számomra érthetetlen volt az egész (igazából eléggé rámarkolt a mikrofonra a fiatalember ezzel együtt lefogta azt és így iszonyú hangosan és erőszakosan jött át az ének sáv. A kissé részeg (vélhetőleg javarészt barátokból álló) közönség nagyon élvezte a dolgot, énekelte a dalokat, locsolta a sört. Nos, én értem, hogy amatőr zenekar, értem, hogy hobbi, nekem sem volt és a hasonszőrű embereknek sincs nagyon pénze tanári képzésre, sokan csak úgy kijelölik magukat a különböző posztokra, mindenféle tudás, előképzettség, gyakorlás nélkül (főleg az énekre), de azért én picit többet vártam volna. Nekem is volt zenekarom, mi is voltunk rosszak, sőt nagyon rosszak voltunk, DE úgy érzem, nem engedtük meg magunknak olyasmit, ami inkább kevésbé szimpatikus irányba viszi el a dolgot. Alázattal álltunk a zenéhez – vagy feloszlottunk a francba. Szóval Srácok, ne vegyétek a szívetekre, én egy ilyen őszinte kiadású típus vagyok, nekem most ez nem talált be bocsi. Az a véleményem, hogy bőségesen van mit mind zeneileg, mint hozzáállásban és szellemben javítani (tisztelet a kivételnek).
Elérkeztünk a fő attrakcióhoz. Kalóz Dániel és bárkájának legénysége színpadon!
Rég voltam már Scarleten, bár már ahhoz voltam elégszer, hogy ismerjem a dalokat, meg kb. a menetrendet, de megint valahogy a fáradtság ellenére is előhozott belőlem valami indokolatlan jó kedvet, felszabadultságot, valahogy olyan vidám vagy jó hangulatú zene ez, hogy én nem tudom, de mindig jobb kedvű leszek tőle. Dániel Úr rutinos művészként a színpadon konferált a számok között, énekeltette a közönséget, felvette a kapcsolatot velük. A csajok, mint mindig most is bámulatosan jók voltak, Gábor nekiállt vetkőzni, Aurélnak kiesett a gitárhevedert tartó pöcök a basszerjából, Gergő meg Darth-Vader indulót játszott, szóval volt itt minden kérem szépen! Pörgött, dinamikus volt, élet, és ami a legfontosabb LÉLEK volt benne. Az a szívvel-lélekkel eljátszott, szeretett, imádott Zene érzése volt benne. - Jó, azért csínján az ilyen szavakkal, mert Danit sem kell félteni, ha az arcáról van szó, de ezért majd én tarkón verem ideje aktualitásában privátban.
Összességében cakk-pakk jó volt, imádtuk, szerettük, megvettük. A tegnapi nap folyamán jött ki a legújabb klip a The Jester’s Way Home című dalhoz, amiben jómagam is szerepelek statisztaként. Nem mondom, sose hittem volna, hogy ide jut ez a dolog, olyan lelkesen próbáltam Danit anno a rock-sztári babérokra való törekvésről lebeszélni, de Ő kitartott és alkotott valamit, valami egészen faszát.
Szóval pontról pontra követem és kíváncsian várom, hova jut ez az egész, mi van benne, ott lehetek-e majd valami nagy stadionos bulin ugyan így közvetíteni.
A The Scarlet új videója már szerepelt a héten a blogon, és ehhez az estéhez talán jobban is passzol a Phoenix koncertfelvételekből összevágott klipje. Ezzel kívánunk kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt! YO-HO!
Ha te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy email-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátunk mondta: Több szem, többet hall
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.