Ha a zenéről ír az ember, előbb-utóbb eljut mindenféle, nem nyilvános zenei eseményre is. Aztán hogy ezekből lesz-e poszt, vagy sem, az sok mindentől függ. Ez blog főképp a koncertekhez szeretne kedvet csinálni, tehát egy nem nyilvános eseményről talán nem is fontos beszámolni. De vannak kivételek, amikor az esemény valóban jól sikerül, és talán többeket érdeklő tartalma van. Ilyen volt a most pénteki, a Nemzeti Kulturális Alap szervezte „Magyar Kultúra Napja” sajtóesemény is.

Ilyen hirdetés persze nincs az állásportálokon, azonban a poszt címe mégsem teljesen légből kapott. A Green Spirit csapatát vagy egy éve ismertem meg. A zenekar a korábbi The Scarlets átalakulásakor született, az ottani tagok egy része adja a csapat gerincét. Melléjük szállt be a találó, Green Spirit nevet felvett csapathoz a gitáros-énekes Szép Domán. Együtt alakították ki a csapat jelenlegi hangzását, amelyben a hagyományos ír zenei elemek mellett meghatározó a műfaj többi hazai előadójára kevésbé jellemző, magyar nyelvű dalszövegek használata.

Eziel, Manőkken Proletarz, Hollywoodoo, GMK, 2016.01.16.

Meglehetősen sok klubkoncert látogatással a hátam mögött, egyre inkább úgy gondolom, az, hogy egy adott koncertről milyen benyomásokkal indulunk haza, csak részben múlik azon, hogy a fellépők és maga a koncert milyen volt. Sokat számít az is, hogy mi milyen hangulatban vagyunk, milyen gondolatok kavarognak a fejünkben, hogy milyen szemüvegen át nézzük a világot épp. A mostani szombati koncert erre a teóriámra volt egy jó példa.

Leander Rising búcsúkoncert, Barba Negra Music Club, 2015.12.27.

Immáron, hogy véget ért a számomra minden évben igen sűrű időszakot jelentő, december 21-től január 1-ig tartó, végtelennek tűnő poháremelgetések sora (szülinap, ünnep, szülinap, szülinap, ünnep…) így végre volt időm a december 27-i Leander Rising búcsúkoncertről az élményeimet írásban is összeszedni.

KONYHA, Gozsdu Manó Klub, 2015.december 29.

Ezt a posztot egy barátunk küldte, aki ugyan igen közel áll a zenéhez és a zenészekhez, de az íráshoz saját bevallása szerint már kevésbé. Megjegyzése annyi volt, hogy tekintve a - szerinte - hiányos írói rutinját, az itt következő írást tekintsük inkább egy flashelt összefoglalónak az eseményről.

Megvolt hát a klubkoncert blog első teljes naptári éve. Sok mindent láttunk és hallottunk, még ha nem is született minden koncertről írás. Amikor a blog indult, úgy gondoltam, nem fogok igazán rosszat írni senkiről. Végül is a zene rendkívül szubjektíven megítélhető műfaj, és pusztán az, hogy nekem épp nem tetszik valami, nem jogosít fel arra, hogy lehúzzak egy produkciót. (Persze ha technikai, vagy felkészültségbeli hiányosságok, netán a közönség iránti közömbösség áll a háttérben, az más kérdés.) Ezt talán sikerült is tartani. így is volt elég írásunk, épp ezért az itt következő kis számvetés messze nem teljes, és kicsit személyes is...

A koktélok kedvelői jó eséllyel ismerik a kedvenc koktéljaik történetét. Hiszen ezek a mindenki által kedvelt kompozíciók, amelyek megtalálhatóak minden bár itallapján, nem az idők kezdete óta vannak velünk, születésük általában egy-egy bármixer, vagy más, az italokat ismerő és kedvelő ember nevéhez köthető. Arra talán már kevesebben gondolunk, hogy ez az alkotófolyamat nem állt meg, ma is születnek új kreálmányok, és bizony ezek között is lehetnek olyanok, amelyek évek múltával épp úgy az 'alapválaszték' részeivé válnak, mint a mindenki által ismert Mojito vagy épp a Cuba Libre.

Patikadomb, Akvárium Klub, 2015.12.05. 

Ez egy kicsit megkésett beszámoló, de hát vizsgaidőszak, meg karácsony, meg minden... De mint tudjuk, ami késik nem múlik. Az idei Mikulás koncertjegyet hozott, mégpedig az Akváriumba, Patikadomb koncertre. Egészen pontosan a Kelemen Kabátban zenekar ünnepelt két napos bulival a Deák téren, de minket most ez tökre nem érdekelt, mert mi a PATIKADOMB-ra mentünk, csak és kizárólag, végre koncert, végre megyünk.