Ejtettem már szót arról itt a blogon, hogy lemezkritikákat nem szívesen írok. Legfőképp azért, mert a zene és az arról alkotott vélemény mindenképp túlságosan személyes. Ráadásul én nem tudok elvonatkoztatni attól sem, hogy egy egyébként nekem esetleg kevésbé tetsző album is rengeteg munka révén jött létre, hogyan és miért vehetném én el a potenciális közönség kedvét a meghallgatásától? De igaz ez ellenkező előjellel is, egy hozzám közelebb álló előadó művét nem tudom teljesen kívülről szemlélni.
De időnként van úgy, hogy egy-egy album annyira jól sikerül, hogy mégis írhatnékom támad, ha nem is kritikát, de egy bemutatót legalább. A Monyo Project új albuma most jutott el hozzám, Monyo Baba pedig kérdezte, hogy mi a véleményem és - miután biztosítottam, hogy bizony bejövős lett - megjegyezte, hogy akár meg is írhatnám, hogyan tetszett. Na jó, ha már így alakult, megírom.
