Itt a blogon jórészt budapesti klubokban felhangzó koncertekről esik szó. Sokszor általam korábban még nem hallott csapatok koncertjeiről. Persze megtörténik néha, hogy egy-egy ilyen, számomra új csapatot valóban megkedvelek, adott esetben nem is pusztán a zenéjüket, hanem magukat a zenészeket is.
Monyoékkal is ilyen módon kerültem kapcsolatba. Megkedveltem őket, a zenén túl mint embereket is. Írtam is róluk többször már, mert elég sok minden történt velük idén nyáron. Beszámoltunk a londoni turnéról, és szóltunk a marosvásárhelyi, idén tizedik alkalommal megrendezésre kerülő Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztiválon történt fellépésükről is.
Ez utóbbi igen érdekes produkció volt, hiszen a csapat által játszott rockzene itt a marosvásárhelyi filharmonikusok kíséretével szólalt meg. Egy ilyen koncert persze különleges élmény minden résztvevőnek. Monyoék is izgalommal várták az első próbákat, a találkozást a nagyzenekarral. Mint kiderült, nem volt miért aggódniuk. A marosvásárhelyi szimfonikusok nagyon segítőkész és nagyon profi zenészeknek bizonyultak. A próbák az első pillanattól kezdve jó hangulatban teltek, és szinte azonnal sikerült megtalálni a közös hangot. Mire eljött a koncert ideje, olyannyira összecsiszolódtak a különböző stílusokban alkotó zenészek, hogy még az is szóba került, érdemes lenne ezt a produkciót tovább gondolni, további közös fellépéseket szervezni.
Monyo Baba azért elmesélte, hogy bár a zenei rész simán és problémamentesen zajlott, azért volt izgalom is. A koncert napján ugyanis a Budapestről induló zenekar alatt két autó is felmondta a szolgálatot, így igen kalandos szervezések után, egy harmadik járművel érkeztek meg, méghozzá eléggé 'végszóra', sok idő a koncert előtt már nem maradt. De az eredmény mindenképp megérte a munkát és az izgalmakat. A teljes koncert felvétele rövidesen kiadásra kerül egy DVD-n. Amíg ez megjelenik, ízelítőként megnézhetjük a youtube-ra most felkerült néhány felvételt az eseményről:
A zene persze mindenkinek mást jelent. Jelenthet önkifejezést, szórakozást, örömöt és szerencsés esetben jelenthet megélhetést is. De jelenthet munkát, kötelezettséget és letudni való penzumokat is. A Monyo Project itthon sajnos messze nem olyan ismert és sikeres, mint a határ túloldalán, pedig a tehetségük, tudásuk és a zene iránti tiszteletük bőven meglenne hozzá. De mint itt a blogon már számtalanszor leírtuk különböző posztokban, a zene önmagában kevés. Az üzleti módon való gondolkodás, a 'menedzserszemlélet' nélkül nehéz, vagy inkább lehetetlen igazán sikeressé válni. Márpedig számos olyan példát ismerek, ahol ez a két dolog kizárja egymást, sok nagy formátumú zenész és művész van, akik az üzleti oldallal nem boldogulnak, vagy talán inkább nem törődnek. Azt mindenesetre jó látni, hogy a Monyo Project azon kevés csapat közé tartozik, akik a napi problémák közepette sem vesztették el a lelkesedésüket, a zene iránti szeretetüket.
Ők igazi zenészek, művészek, afféle modern 'rockandroll hippik'... Nekünk, mint hallgatóknak mindenképp szerencse, hogy vannak még ilyenek. Azonban az is igaz, hogy talán már megérdemelnének némileg nagyobb ismertséget és figyelmet is.
A jövő év elején várható az említett DVD a szimfonikus koncertről. Azonban már idén is kerülhet a karácsonyfa alá friss és ropogós Monyo Project adathordozó, ugyanis még ebben az évben (napokon belül) kijön a csapat legújabb albuma.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.