Amikor a klubkoncert blogot indítottam, sokáig töprengtem azon, legyenek-e vendéglátó helyeket bemutató posztok itt. Korábban más blogokra írtam néhány ilyet, és a városban járva időnként bukkanok olyan helyekre, amelyek valamilyen okból megtetszenek. Másrészt viszont épp elég ezzel foglalkozó blog van így is. A koncertbeszámolóknál persze általában esik szó a koncert helyszínéről, azonban vannak helyek, amelyeket nem koncerthelyszínként, de mégiscsak a bloghoz kapcsolódóan fedezek fel. Például mert bevált interjú-helyszínek (mint a 4 Street Coffee) vagy épp általam kedvelt zenészekhez köthetőek, mint a most bemutatásra kerülő hely.

Egy korábbi posztunkban már írtunk a próbatermek fontosságáról. Egy zenekar mindenképp hangos valami, és a gyakorlatban hamar ráébredünk, hogy ezt semmilyen lakóközösség és szomszéd nem igen tolerálja, bármilyen zenekedvelőnek is mondja magát. Tehát egy direkt erre szolgáló helységre szükségünk lesz. A legtöbb induló csapat igyekszik is keresni egy alkalmasnak látszó helységet, mondjuk pincét, garázst, vagy egy használaton kívüli ipari területen álló helységet, amit aztán anyagi lehetőségeikhez mérten próbálnak használhatóvá tenni. Ez nyilván járható út is, de egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb...

Mystery Gang, Gozsdu Manó klub, 2015.09.19

A koncertet megelőző este beugrottam a Gozsdu Manó klubba, ahol is Isti, kedvenc hangtechnikusunk, elmesélte, hogy a másnapi Mystery Gang koncert érdekes lehet, ugyanis ez azon kevés csapatok egyike, ahol minden, a fellépést megelőző tevékenységet profi színpadmunkások csinálnak, még a beállást is. Erről volt már szó itt a blogon, de kétségtelen, hogy a klubkoncerteken fellépő csapatok túlnyomó részére ez nem nagyon jellemző.

Manőkken Proletárz és The Bosky, Fészek klub, 2015.09.18

Erről az estéről egy szó jut eszembe folyamatosan: Cinecittà. Akinek ez nem mondana semmit, azoknak elég annyit tudni, hogy ez Olaszország ikonikus filmstúdiója, ahol például a Fellini filmek jó része is készült. És ahol én amúgy sosem jártam. És hogy miért mégis ez ugrik be? Elmesélem.

Punk Whiskey és The Scarlet, GMK, 2015.09.12

Az itt a blogon bemutatott koncertek túlnyomó többségén két zenekar lép fel, van egy főprodukció és van egy előzenekar. És ez a felállás nagyjából működni is szokott, az előzenekar koncertje alatt gyűlik és hangolódik a nép, amelyik igazából persze a főprodukcióra kíváncsi. De néha előfordul, hogy az előzenekar bizony semmivel sem marad el a második fellépőtől, sem a dalokat, sem a profizmust, sem a közönséget tekintve.

CA/CD (AC/DC tribute), Gozsdu Manó klub, 2015.09.05

Eljutottunk hát ide is, a poros és lármás, hömpölygő és lökdösődő néppel teli fesztiválok után végre újra eljött a hűvös és kellemes, mondhatni civilizált klubkoncertek szezonja. Amit természetesen a GMK-ban indítunk. A lassan ikonikusnak tekinthető Gozsdu Udvar-beli klubról és az ottani eseményekről, dolgozókról már sokszor írtunk. Az idei szezonban sem lesz ez másképp. Mert a GMK jó hely. És a koncertjeik is érdekesek, bár ez az 'érdekesség' nem mindig ugyanolyan értelemben értendő...

A szeptember a klubok és a klubkoncertek szezonjának kezdete. Sok klub ilyenkor egyszerűen viszi tovább a korábban megszokott és bevált stílust, de mindig van egy-kettő, ahol az új szezont új ötletekkel indítják. Mielőtt tovább mennék ezen a vonalon, álljon itt egy kis közbevetés. Már említettem itt a blogon, hogy biztos sokaknak van "kedvenc korszaka", vagyis egy olyan időszak, amikor a legszívesebben éltek volna. Az esetek túlnyomó többségében ezeket a kedvelt korszakokat film- és irodalmi élményekből ismerhetjük, ezek alapján döntjük el, hogy szeretnénk-e ott élni. Ez persze nyilván nem teljes kép, sőt, határozottan idealizált, de ez végül is annyira nem fontos talán... Az én esetemben ez a korszak valamikor az 1920-as, 30-as évekre tehető. És ráadásul valahova New York környékére. Igen, ez az időszak a dzsessz és a swing kialakulásának és térnyerésének időszaka, meg persze a szeszcsempészeké, meg a klasszikus gengsztereké.

Viki és Jimi duo, Treffort kert, 2015.08.28

Megint egy duo, igen. És megint Treffort kert. Szóval az van, hogy mint írtam is, mindig is kattantam erre a fajta, a női énekhangra építő előadásmódra, és mostanában elég sok ilyen jelegű koncertet látok. Ez a tegnapi látogatás egy hirtelen elhatározás eredménye volt, bár igazából maga a koncert is gyorsan és hirtelen lett megszervezve.